Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Farkas Pál

országút mentén a légiriadók, rengeteg légiriadóba kerültünk. Hát bizony le kellett húzódni, hol az egyik, hol a másik árokpartra. Amikor megszűnt a légiriadó, folytattuk az utunkat. A mai fiataloknak, a fiamnak ha elmondom, hát elmosolyogja magát. Nem tudja fölfogni, nem tudja elképzelni, hogy min is mentünk át. Egyrészt az otthonunk otthagyása, mert az is egy borzalmas dolog volt, amikor az embernek ott kellett hagyni a házát, földjét stb. Azért az nem volt mindegy, mert az ember kötődött, mert az volt a szülőföld. A hazánk nem az volt, de az ember valahol él egy ideig, megszokja azt a környezetet és sajnos ott kellett hagyni. De hát szívesen, úgy mondhatnám, hogy szívesen jött mindenki. Érezte azt hogy magyar és haza jöttünk. Aztán csalódtunk itt Bácskában, olyan értelemben, hogy nagyon rövid időt, három esztendőt sem egészen töltöttünk el és menekülni! Akkor fájt a fejünk és a szülők akkor gondolkodtak jobban, hogy miért is jöttünk el, mert ha most ott volnánk, jobb volna! Ha az ember visszapörget mindent, akkor a mostani események alapján azt tudjuk mondani, hogy mégiscsak jobb volt, mert itthon vagyunk. Innen mostmár nem vihetnek sehova az ég világon, hanem itthon vagyunk. Hol fejezték be a menekülést? Mihályfán. A mi csoportunk, a mi községünk. Voltak községek ahol leszakadtak, vagy szétszóródtak. Voltaképpen az egész Dunántúlon szétszóródtak. Átjöttek a Dunán, mert az oroszok jöttek, nem volt mese. A partizánok Bácskában fölléptek. Még el kell hogy mondjam azt is, hogy egy brigádot, egy csoportot elkaptak a partizánok és 42 embernek a sírját megásták és oda bele öldösték őket. Ezek ott maradtak. Máig sem tudnak pontos helyet, hogy hová, csak a hozzátartozók elmondták, hogy mi történt, hogy történt. Hadikfalviak voltak? Ezek Hadikfalviak voltak. Azt hiszem mind hadikfalvi volt. Hozzátartozóik zömmel Garán laknak most. Arról tudom pontosan, mert Harkányban az egyik csoport ott volt üdülni és ezek elmondták. A frontot mi Mihályfán, Sümeg mellett (éltük át). Ott volt 6-7 község, oda helyeztek el minket. Mihályfa, Szalafa, Vindornyaszőlős, Kisgörgő, Nagygörgő és Ohid. Ebbe a hat községbe raktak minket be. Nagyon jó helyen voltunk, egy idősebb házaspárnál. Ott is mindjárt beilleszkedtünk, kezdtünk dolgozni az illetőnél. A lónak, a tehénnek az ennivalóját megkerestük, meg a magunkét is, és így az ősz folyamán egészen a felszabadulásig a szülők ott voltak. Nem is lett vona gond, nem is