Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Farkas Pál

Megtalált és akkor átjöttünk a kompon és menekültünk. Átjöttünk Bátaszékre, onnan Szekszárdra, Dombóvárra és egészen föl Sümeg mellé menekültünk. Negyvenhét községen mentünk át, arra emlékszem, mert vezettem egy ilyen kis füzetet, hogy milyen községeken megyünk át. Nincs meg a füzet? Megvolt, de itt a községben íródott egy könyv: Bábel volt Véménd, nemtudom emlékszik-e erre a könyvre és ennek a könyvnek az írásához fölhasználták ezt a füzetet. Elkérte az akkori iskolaigazgató, Kárász István és sajnos nem kaptam vissza. Nem csak azt a füzetet, hanem nagyon értékes gyűjteményem volt és odaveszett. Nem tudták, hogy hova tették, így elveszett. Ha jól emlékszem Szekszárd alatt, Várdomb után vártuk a többieket, mert ugye 160 kocsi, csak a mi községünkből egymás után jöttek. Volt aki elmaradt, volt aki egy kicsit gyorsabban tudott menni. Mi Várdomb alatt akartuk megvárni őket. Akkor jött a hír, hogy Horthy Miklós fegyverszünetet kért. Akkor volt az átálás, a nyilasoknak a föllépése. Akkor külön szám volt megint, be a kukorica földekre a kocsikkal, mert rekvirálták az állatokat. Elvitték a teheneket, lovakat. Hát a németek, a magyarok, mindenki. Egy dzsungel volt ott már. Észnélkül ment minden. Ez tartott egy jó két napig és akkor lecsendesedett és akkor mi folytattuk az utunkat. Hol éjszakáztak? Sajnos kint az ég alatt. Nem lehetett máshol. Főleg ezen a vidéken Bátaszék, Várdomb, Szekszárd, majd egészen Szomorig. Öreglakon, emlékszem rá - egy család igen-igen megsajnált (bennünket), nem tudták, hogy mit csináljanak, tényleg elkövettek mindent, hogy... Akkor sem akartunk a szobában aludni, nekünk jó lesz a csűrben, vagy az istálóban, de hát annyira, hogy ott aludtunk először (szobában). Ez körülbelül rá egy négy napra történt. Mert mi átkeltünk a Dunán, ugye, akkor Pörbölynél volt az első állomás, a második Szekszárd alatt, aztán Mázaszászvárnál. Mindig kint aludtunk az ég alatt. Hogyan tisztálkodtak? Az egy külön fogalom volt. Az ember kért egy lavórt, egy kis vizet és megmosakodott. Ez volt a tisztálkodás. Esett az eső. A ruhát megszárítani? Majd megszárad rajtunk! Ebben az időszakban nagyon sok eső volt, negyvennégy őszén esős időszak volt. Minket ez a két hét nagyon elkapott. Nem lett volna gond a tisztálkodás, az ember valahogy kibírja, de az