Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Farkas Pál

gyerek egy holdat kapott. A fennmaradt földeket haszonbérbe ki lehetett venni. Mi 8 hold földet kaptunk édesapámmal együtt. A szüleim voltak ketten, és voltunk mi öten. Három gyerek volt, mert Juliska húgom ott született Bácskába, az nem kapott földet és volt a két öreg, a nagypapa és a nagymama. Ezek is egy-egy holdat kaptak. Három esztendeig tartott. Először beleilleszkedtünk az ottani környezetbe. Ott is az volt a helyzet, hogy a szomszéd községek, zömmel német községek:Gádor, Regöce, Őrszállás, Körtés, voltak. Az Umstadtterék is odavalósiak? Igen odavalók, Körtésiek. Tudniillik, minekünk jutott a legmesszebb a föld, 6 km-re voltunk a falunktól, a körtési határon. Az ő nagypapája is ott dolgozott a földdel. Amikor el kellett Bácskából menekülni, akkor ők is ide kerültek, mivel ismertek bennünket és itt aztán ők is letelepedtek. Ezektől az emberektől mi ott elég sokat átvettünk, mert értettük a földművelést, csak más módszerekkel. Az ottani klima, az ottani viszonyok, krumplitermesztés, zöldségtermesztés, káposzta, hagyma stb. nagyban ment. Ez volt a fő, mert ebből kukoricát lehetett cserélni. Az ember feltett két zsák zöldséget, bement a Regátba, Moldvába, és hozott egy jó kocsi kukoricát. Munkaigényesebb volt, de megérte, mert kis földön lehetett többet termelni. Pár négyszögölön összehozott annyit, mintha két hold kukoricát termelt volna. Mivel nem volt föld, ezért kellett az embernek úgy gondolkodnia, hogy olyat termeljen, bel terjesen, ami értékesebb. Én is mint kisgyermek voltam Beszarábiában, Moldvában, ahol a kukoricát cseréltük. Sose felejtem el, a nagypapa meg az édesapám is... Jöttek, egy kosár kukorica megért két kiló hagymát. Két-három zsák hagymát vittünk és megtelt kukoricával a kocsi és akkor jöttünk vissza. Az útviszonyok, arra emlékszem, nem valami jók voltak, mert földes utak voltak és bizony megszenvedett az ember, de viszont rá voltunk kényszerítve, mert hát csere-bere volt. A szomszéd városba, Radócon heti piac volt, oda rendszeresen szoktak az asszonyok járni, piacozni és hát bizony hiányolták is utána. Hallottam többtől, hogy hiányolták, hogy eljöttek a magyarok és ott megszűnt a piac. Már nem volt akkora piac. Hagyma nem volt, káposzta nem volt. Nem volt annyi áru a piacon, mert ugye szorgalmas nép volt. Bácskában igyekeztünk beilleszkedni. Igen jó földek voltak. Más