Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Farkas Pál

folyamán már ráébredtem, hogy mit is mondtam, hogy mit is jelent az a szó. Amikor hazakerültünk... Mikor fejezte be az iskolát? 1939/40-ben. Hét osztályos volt az iskola. Utána már nem tanultam, mert kikerültünk Bácskába és akkor ott elvégeztem a „hat magyart", majd itt Véménden a nyolc általánost, a mezőgazdasági technikumot és aztán különböző kisebb iskolákat. Költözzünk a Bácskába! 13 500 személy érkezett abban az időben ki, vonattal. Az ingóságot, kocsit, meg ilyen dolgokat, aki éppenséggel el akarta hozni, az elhozhatta, de a legtöbb otthagyta. Eladta. Jószágállományt nem lehetett elhozni, hanem ruhaneműt, egy két ládát, amit éppenséggel engedtek. Ezt bevagonirozták, és ezt elhozhattuk. Ez külön jött. Minket a határig marhavagonokban hoztak és amikor átértünk a határon, akkor személyvonatokba tettek bennünket és igy hoztak Szegedig. Szegeden volt az irányító központ, onnan Bácskába irányítottak, 36 községbe. Ebből az öt községből voltaképen 36 községet csináltak. Mi Gara alá, Garától mintegy 8 km-re György-pusztára, Bánszentgyörgyre kerültünk. Közvetlen a határon túl ott van Hrasztina, illetve Hadikfalva. Átkeresztelték. Amikor Bácskába érkeztünk, akkor ezekből a szerb községekből... Ezek is olyan szerb községek voltak, hogy is mondjam, az első világháború után, amikor „Trianon" elszakította Bácskát, a szerb vitézeket ott letelepítették. Szerbiából hozták őket, isten tudja honan és ezeknek építettek házakat. Most hogy visszakerült a Bácska, ezeknek el kellett menni és mi ezeknek a helyére lettünk letelepítve. Mit hagytak hátra ? Mindent. Azoknak csak el kellett menni, nem volt mese. Mindent ott kellett hogy hagyjanak. Gazdasági felszereléstől kezdve mindent. Amikor mi odakerültünk Bácskába, akkor minden ott volt a házakban. Jutányosán akarták elosztani, mert nem lehetett, hogy egyiknek ennyi, a másiknak annyi, ezért a szarvasmarha jószágot, a juhokkat, a lovakat, a gépeket és egyéb dolgokat, amik ott voltak, egy nagy térre összehordtak és akkor ott mindenkinek elosztották arányosan. A házakat is úgy osztották el, hogy volt körülbelül három kategória. A szebb házak a nagyobb családosoké lettek. Függetlenül attól, hogy Bukovinában milyen volt. Itt azt nézték, hogy hány család. Ha nagy családja volt, akkor a legszebb házat kapta, és így tovább. A földjuttatás is úgy volt, hogy egy házaspár három holdat és minden