Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Farkas Pál

annyit jelent, hogy munkaszolgálatra, a honvédségbe. Eleinte az volt a helyzet, hogy a szegényebbje, tehát akiknek nem volt mit veszteni, azok autóra szálltak és a határon jó pénzért, megfizették a határőröket, és átengedték őket. Akkor a határ nem volt olyan stabil, annyira rendezett. Ezek az emberek, rengetegen, a nagynénéméktől kezdve mondhatnám 5 - 10%-a az ottani székelységnek, eljött. Ez is egy vonzó hatás volt. Visszaemlékszek arra az időre, amikor hát azt lehet mondani, hogy a papok vezették az egész társaságot a székelyek körében. Ők voltak azok az emberek, akik tényleg ismerték a helyzetet, hogy miként stb. stb. csináljuk, ők prédikáció útján ismertetlek mindig a templomban, mert magyarul nem nagyon lehetett beszélni, de a templomban a mise magyarul volt és hát ott volt egy lehetőség, ahol informálták az embereket, hogyan történik, mi történik. Ott is azt lehet mondani, hogy volt két réteg. Az egyik réteg, a gazdagabb, a másik a szegényebb. A szegényebb, mivel nem volt mit veszteni, szeretett volna hazajönni. A gazdagabb réteg, főleg a pap és voltak még egy páran, akik jó módban éltek, 40-50 hold földel azért már nehezebben lehetett otthagyni, mint azt a kis házat, egykét hold földet. Voltaképpen mégis annyira ment a dolog, hogy „negyvenkettőben" kormánybizottság jött létre, már tűrhetetlen volt az állapot és mivel Délvidék is visszakerült, megnyílt az alkalom, hogy ide Dél-vidékre minket letelepitsenek, ezért aztán „negyvenkettőben" hazahoztak minket. Mi voltunk az utolsók a bukovinai székelyek közül, akik eljöttek. Meséljen az iskoláról! Az első két osztályt magyar iskolában végeztem és akkor mintha elvágták volna, akkor már csak román iskolát tudtam végezni. Körülbelül 1932-ben mentem iskolába. 1934-35-ig volt megengedve a magyar iskola és utána már nem volt egyáltalán. Teljesen román iskola volt. Meg kellett mindent románul tanulni. Az volt a helyzet, hogy a szülők tudtak románul, mert érintkeztek a szomszéd községekkel. Nagyon nehezen érvényesült a román hatás, de a piac, eladás, vevés stb. esetben kénytelenek voltak bizonyos fokig megtanulni. Odahaza egyáltalán nem beszéltünk románul, csak magyarul. És a templomban. A hivatalokban az utóbbi időkben ott sem lehetett máskép beszélni, csak románul. Volt egy olyan nehézség, hogy amikor az iskolába mentünk, nehezen ment. Én elmondtam azt a verset, elmondtam azt amit megtanultam, azt a bizonyos dolgot, de fogalmam sem volt, hogy az mit jelent. Későbbiek