Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Domokos Ferenc

„bolondjából" vetettük a kukoricát. Tudja mi az? Zsákból! Úgy mondják, bolondjából vetik, zsákból vetik. Na amikor Bácskába érkeztünk, akkor jött egy felügyelő. Falu-felelős felügyelő volt, nem agronómus. Ezüstkalászos téli tanfolyamot csinált, amelyikbe én is résztvettem. Nem tudja ki volt ő? H. Horváth Gyula. A fiatatalabbakat vonta be inkább, de az öregebbek is jártak. Na most kivitt egy vetőgépet. Felemeltük a csoroszlyát. Ahogy vetett, leszámoltuk, egy méterre 60 búzaszem volt. Kiszámította nekünk és velünk együtt, hogy egy hold földhöz mennyi búza szükséges, ha egy méterre 60 szemet szór ez a gép. Akkor csodálkoztunk ezeken, mert mi ilyet nem láttunk. Habár Bukovinában a nagyobb gazdák már a sváb községekből, ahol az iparosodás erős volt, már hoztak lókapa ekét és hoztak olyan cirkáló vonót, amely sorozót csinált és abba dobáltuk a kukoricát. Már ez is előny volt. Nem bolondjába, mert édesapám mindig azt mondotta, úgy kell kapálni a kukoricát, mint a birka ahol megfordul. Bácskába a szövetkezeti alapba borjúkat hozattunk, az Ezüstkalászos tanfolyamba. Hogy egy növénynek milyen tápanyagra, szén, kén, mész, vas, nitrogén, stb, stb. van szüksége és azt miből tudja megkapni. Kezdtünk nagyon szépen gazdálkodni, úgy hogy rábeszélésre nekem volt egy hold dinnyém a két holdból. Nagyon eredményes volt. 1700-1800 pengőt kaptunk. Az óriási pénz volt. Nagyon sokan - igaz az öregebbek nem nagyon, csak úgy ahogy nekik jó volt - a fiatalabbak már régen kezdtek ott is tanulni. Nagyon sokan végeztek Ezüstkalászos tanfolyamot. Ilyen hat hónapos téli tanfolyamot. Hát ott már az írásvetést, számolást is tanították, és gyakorlatokat. Volt neki vetőgépe, ekéje, mindene. Az apósomnak volt egy Hoffer traktorja ekével, kivitt oda, mutogatta. Hogy miért jó mélyen szántani, hogy miért jó csekélyen szántani. Ezt már ott tanultuk meg és a többi gépet is. Még az étkezést is. Lehívtak egy szakácsot és egy teremben mindenkinek töltöttek levest. Én is ott voltam, vettem egy tányérral. És akkor, hogy hogyan fogja meg a tányért az illető,- tanították. Az ujjat nem szabad a tányérba, csak alá rakni, megemelni, stb. Ez nagyon szép volt. Akkor ott már baromfi keltetési tanfolyam is volt. Baromfi nevelés, méhészeti tanfolyam volt télen. Lehetett tanulni. Az Ezüstkalászos tanfolyam nagyon kezdett fellendülni. Meg is látszott a termésen is. Másképp fejlődött az a kultúrnövény mint azelőtt. Nagyon bő terméseket hoztunk ki. Hogy a szerbek azelőtt mit hoztak ki, nem tudom, de nagyon - nagyon gazdagok lettek. Sokan meggazdagodtak. Amikor ide kerültünk, itt már ez az eszme benne volt az emberekben.