Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)
II. INTERJÚK - Domokos Ferenc
A székelynek a ló az istene! Nem a gép. " Ne hogy a traktort a földemre engedd, mert úgy meg nyomja azt a terményt, hogy soha ki nem jön a földből". „Csak lóval!" Amikor a tsz-ek, gépállomások voltak, nem akart senki szerződni, hogy megszántsa a traktor a földet, mert elnyomja örökre a vetést. Hát szóval a tanulás csak fokozatosan történt. És csodálkozok, hogy ez a nagyven év ennyi fejlett embert hozott ki. Nagyon sok fejlett embert hozott ki. Most már nagyon sok van. Már a székelység között. A székelyek tudtak ugy földet művelni, mint a németek? Nem! Ezt őszintén megmondom. Ezt nem kell tagadni. Sokan azt mondják, hogy igen, de sokat lestünk tőlük. Nagyon sokat. Ugy loptuk, lestük tőlük. Volt amikor közösen, mert általában brigádvezetőknek ittmaradt svábokat választottak az első szövetkezetben. Ők már gépesítve voltak. Lovasitva voltak. A tehenészetük más volt. Más volt az élet már itten és sok fokkal magasabb. Higgye el, hogy fejlettebb. Lehet hogy sok megcáfolja, de nem igaz, mert önmagára néz. Nem önmagámra kell nézni, hanem egy rétegre kell nézni. Nem volt. Fejlettek voltak, még aki kosárral a fején hordta fel a trágyát a dombra, a kis földjére, még az is fejlettebb volt. Mi elmentünk megkérdezni, hogy hogyan metszi a szőlőjét. Mert nálunk nem volt. Vagy cukorrépát, vagy egyebet. Hát nem mondom, hogy amikor a radikális évek jöttek, hogy kötelező a gyapot stb. ami itt nem is kultúrnövény, mert nem termet. A rákényszeritéssel megdőlt az egész, de nagyon sokat tanultunk. Volt egy Firbli György nevü, községi biró volt valamikor, igazi parasztember. Megállította az embert, megmérte a szántást és megmérte, hogy ne maradjon ottan el semmi, mert csak akkor lehet eredményt elérni. Higgye meg mindenben, a főzéstől kezdve mindenben előbbre voltak. Ez egy kis konfliktust is adott. De olyan gyönyörűen, amikor elmúlt az a viharos év a faluban, megszűnt az a Rákosi-korszak is, az a gyűlölet az egyik a másikra. Akkor úgy lett mintha szolidaritásba lenne az egész nép. Érezték a népek a faluban, hogy a sujtás egy volt. Tehát itt össze kell fogni, valamit kell tenni, termelni stb., mert máskép kiút nincs. Szóval az „ötvenes" évek, a szigorú beszolgáltatás, hát az egyformán sújtott mindenkit. Nem vették ki, hogy a sváb nem ad be, a székely bead. Egyformán. Na most ez volt a baj. Még magánszektorok voltak. A sváb mindig előbb le tudta adni (a terményt). Sok székely nem tudta leadni.