Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Domokos Ferenc

A székelynek a ló az istene! Nem a gép. " Ne hogy a traktort a földemre engedd, mert úgy meg nyomja azt a terményt, hogy soha ki nem jön a földből". „Csak lóval!" Amikor a tsz-ek, gépállomások voltak, nem akart senki szerződni, hogy megszántsa a traktor a földet, mert elnyomja örök­re a vetést. Hát szóval a tanulás csak fokozatosan történt. És csodálkozok, hogy ez a nagyven év ennyi fejlett embert hozott ki. Nagyon sok fejlett embert hozott ki. Most már nagyon sok van. Már a székelység között. A székelyek tudtak ugy földet művelni, mint a németek? Nem! Ezt őszintén megmondom. Ezt nem kell tagadni. Sokan azt mondják, hogy igen, de sokat lestünk tőlük. Nagyon sokat. Ugy loptuk, lestük tőlük. Volt amikor közösen, mert általában brigádvezetőknek itt­maradt svábokat választottak az első szövetkezetben. Ők már gépesítve voltak. Lovasitva voltak. A tehenészetük más volt. Más volt az élet már itten és sok fokkal magasabb. Higgye el, hogy fej­lettebb. Lehet hogy sok megcáfolja, de nem igaz, mert önmagára néz. Nem önmagámra kell nézni, hanem egy rétegre kell nézni. Nem volt. Fejlettek voltak, még aki kosárral a fején hordta fel a trágyát a dombra, a kis földjére, még az is fejlettebb volt. Mi elmentünk megkérdezni, hogy hogyan metszi a szőlőjét. Mert nálunk nem volt. Vagy cukorrépát, vagy egyebet. Hát nem mondom, hogy amikor a radikális évek jöttek, hogy kötelező a gyapot stb. ami itt nem is kultúrnövény, mert nem termet. A rákény­szeritéssel megdőlt az egész, de nagyon sokat tanultunk. Volt egy Firbli György nevü, községi biró volt valamikor, igazi pa­rasztember. Megállította az embert, megmérte a szántást és megmérte, hogy ne maradjon ottan el semmi, mert csak akkor lehet eredményt el­érni. Higgye meg mindenben, a főzéstől kezdve mindenben előbbre vol­tak. Ez egy kis konfliktust is adott. De olyan gyönyörűen, amikor elmúlt az a viharos év a faluban, megszűnt az a Rákosi-korszak is, az a gyűlölet az egyik a másikra. Akkor úgy lett mintha szolidaritásba lenne az egész nép. Érezték a népek a faluban, hogy a sujtás egy volt. Tehát itt össze kell fogni, valamit kell tenni, termelni stb., mert máskép kiút nincs. Szóval az „ötvenes" évek, a szigorú beszolgáltatás, hát az egyformán sújtott mindenkit. Nem vették ki, hogy a sváb nem ad be, a székely bead. Egyformán. Na most ez volt a baj. Még magánszektorok voltak. A sváb mindig előbb le tudta adni (a terményt). Sok székely nem tudta leadni.

Next

/
Thumbnails
Contents