Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

I. AZ 1945 UTÁNI NÉPESSÉGMOZGÁS DÉLKELET-DUNÁNTÚLON - Az átélők

még a tsz szervezések idején is érződött, és ami külön-külön alakított tsz-ekben is megnyilvánult. Az egységesülést végül is a közös sors, a tszek egyesülési hullámai, a „társadalmasítás" elmélyítése hozta meg, ami a „70-es évek" közepére az ellentétek nyilvános megjelenésének az eltűnéséhez is vezetett. A németség tagozódását a velük szemben alkalmazott hátrányok jelentik. Ez alapján beszélhetünk vagyonelkobzást szenvedettekről, ezen belül a kitelepítés elől menekülve a faluját is elhagyni kényszerűitekről, akiknek egy része néhány év múlva visszatért, és az elkobzott egykori házat is sokan visszavásárolták, illetve a vagyonelkobzást szenvedettekről, akik azonban meg tudtak maradni eredeti lakóhelyükön. A további csoportot a kitelepítettek, a nyugat-, illetve kelet Németországba telepítettek képezik, utóbbiak közül sokan az NSZK-ba szöktek. Végezetül ide tartoznak azok a kitelepítésre kötelezettek, akik ez alól magukat kivonták, vagy út közben szöktek meg, illetve azok akik Németország megszállási zónáiból szöktek vissza és vállalták a számkivetettséget. Falujukat a németek, akiknél a szülőföld egyébként is nagy becsben áll, nem szívesen hagyták el. Az esetek döntő többségében arra úgy kényszerítették őket. Az interjúkból is kitűnik, hogy a hátrányos megkülönböztetést nagyrészüknél a korábbi politikai magatartástól függetlenül, kollektív felelősségre vonás formájában alkalmazták. A kitelepítést végzők szerintük sem vették figyelembe, hogy az érintettek korábban a „magyar párt", a „Hűséggel a Hazáért" mozgalom tagjai voltak. Egyetlen rendező elvként a telepítésre alkalmas házat és birtokot észlelték. Emiatt fordult elő szerintük is, hogy a szegényebb sorsú egykori Volksbund-tag, illetve vezető itthon maradt, míg a vagyonosabb magyar érzelmű német távozni volt kénytelen. A kitelepítés és a vagyonelkobzás a németségben traumát, nemzetiségi öntudatának a megtörését és máig tartó félelmet okozott, gyakorlata is nélkülözte a deklarált humánus magatartást, de a jogszerűséget is. Körülményei ugyanolyanok voltak mint amilyeneket néhány évvel korábban a zsidóság ellen is alkalmaztak. Az interjúkat mintegy összefoglalja az egykori gazdasági tanár, majd telepítési szakember nyilatkozata, aki részletesen levezeti a németek gazdálkodási kultúrájának jellegzetességét és kijelenti, hogy az érkezettek nagyrésze, a szlovákiai magyarok kivételével az eltérő családszerkezet és a hozzáértés hiánya miatt azt átvenni képtelen volt. A székelyek helyzetét nem ismerte, de ők maguk is úgy nyilatkoztak, hogy a németektől rengeteget tanultak. A telepeseknél így szükségessé vált a tsz-be tömörülés, ami azonban nem eredményezett megoldást. A tsz-ekbe