Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

I. AZ 1945 UTÁNI NÉPESSÉGMOZGÁS DÉLKELET-DUNÁNTÚLON - Az átélők

egyébként a megfélemlített németek léptek be látszólag szó nélkül, míg a székelyek és a szlovákiai magyarok vonakodtak tőle. Az ellentétes érdekek ellenére a be- és kitelepítésben érdekeltek egységesen éreznek a szülőföldhöz való kötődést illetően. A már felnőttkorban kimozdulni kényszerültek arra a kérdésre, hogy mit éreznek hazájuknak, még a legkeményebb férfiak is elérzékenyülve, könnyes szemmel adták meg a választ, korábbi lakhelyüket megjelölve. A szlovákiai magyaroknál és a kitelepített németeknél jelentkezik ez a legerősebben, de a bukoviniai székelyeknél is megfigyelhető. A csoportosan települtek visszaszivárgásában ez a körülmény is minden bizonnyal jelentős szerepet játszott. A honvágy az egyes korosztályokban is eltérő módon jelentkezett. A felnőttkorban lévő szlovákiai magyarok és a kitelepített németek hosszú éveken át a szó eredeti értelmében nem pakoltak ki, véglegesen nem rendezkedtek be. Állításuk szerint az ötvenes évek végéig politikai berendezkedéstől, vagyoni helyzetüktől függetlenül visszatelepültek volna. Mára azonban ez a generáció nagyrészt kihalt. A fiatalon kimozdítottak már kevésbé, az új helyen születettek pedig egyáltalán nem kötődnek az egykori lakhelyhez. Mire azonban ez az állapot bekövetkezett, addigra sok tízezer ember élete örökre megkeseredett, ami aztán az új lakhelyen történő beilleszkedésre is rányomta bélyegét. Összegzés Az írásos és a szóbeli források egybevetése után egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a betelepülés túlnyomórészt a vagyonelkobzást és kitelepítést szenvedett német nemzetiségű (anyanyelvű) lakosság birtokain valósult meg és csak elenyésző részben a földreformtörvényben meghatározott módon, a felosztott nagybirtokokon. Igaz ez akkor is, ha tudjuk, hogy a betelepítettek létszáma jóval meghaladta a kitelepítettek számát. Az arány 76,1%-os. Tudjuk ugyanis, hogy jelentékeny azoknak a németeknek a száma, akik ugyan Magyarországon maradtak, de birtokaikat elhagyni voltak kénytelenek. Az is egyértelmű, hogy a földreform végrehajtása, illetőleg a telepítések kifejezetten magyar nemzeti célokat is szolgáltak, vagyis a magyar nacionalizmus e tevékenységnek meghatározó jelensége is volt. A történelmi szakirodalomban ezideig nem vált általánossá a földre!