Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

I. AZ 1945 UTÁNI NÉPESSÉGMOZGÁS DÉLKELET-DUNÁNTÚLON - Az átélők

külésre kényszerült. A menekülés borzalmai már ismertek, az itt közöltek mégis tartalmaznak új elemeket. Új ismereteket kapunk a letelepedés és a beilleszkedés viszontagságos körülményeiről, a székelység családszerkezetéről, gazdasági erejéről és kultúrájáról. A beilleszkedés mindezekben változtatást igényelt, erre ők hajlandóságot is mutattak, mindezek ellenére a folyamat hosszú évekig eltartott. A betelepülés bizonytalan körülményei további életükre rányomta a bélyegét. A megnyugvásra évtizedekig várniuk kellett. A megyén belüli és a csoportos telepítések résztvevőit egyedül a szociális kényszer vitte rá az adott szituációban jelentkező lehetőség megragadására. Döntésük kétségtelen magasabb életszínvonalhoz vezetett, de ezért súlyos árat kellett fizetniük. Amíg ugyanis a megyén belülről érkező telepesek a földreform során egyéni elbírálás alapján elkobzott házakba és birtokokba kerültek, addig a csoportosan érkezők többségének már úgy kellett magának helyet csinálni, amivel erkölcsi megítélésük eleve csorbát szenvedett. A dolgot tetézte, hogy kiváltságaikat a megszerzett politikai hatalom birtokában, néha drasztikus eszközökkel is biztosították maguknak. A telepesek nagyrésze a gazdálkodás során nem tudott tekintélyt szerezni, de az elvárásoknak még csak meg sem felelni, nemhogy a hagyományokat folytatni. Nagyrészük így a politikai hatalom birtoklására tekintet nélkül nem tudott telephelyén megmaradni. Vagy visszafordultak, vagy más egzisztencia felé nézlek. Interjúalanyt is csak nehézséggel, imkább a nagyobb településeken lehetett találni. A szlovákiai magyarok kényszer hatására települtek át. Társadalmi tagozódásuk nem volt olyan egységes mint az előző csoportbelieké. A meghallgatottak körével ezt is érzékeltetni kívántuk. Megtalálni közöttük a földművest, az iparost, a földbirtokos-gyárost, a falusi mindenest és a pedagógust. Valamennyiük jellemzője, hogy nem állt szándékukban lakóhelyüknek, állampolgárságuknak a megváltoztatása. Beilleszkedésük ennek ellenére zökkenőmentesebb volt, mert a magukkal hozott munkakultúra lakóhelyükön is rangot jelentett. Legnagyobb részük ingó vagyonát is magával tudta hozni, így kiszolgáltatottságuk sem volt akkora, mint a magyarország más vidékéről érkezett nincstelen telepeseknek. Viszontagságaik a magyarországi németekhez volt hasonló, így a helybenmaradt, gyakran közös házban, vagy lakásban élő németekkel kevesebb ellentét adódott. Megkapaszkodásuk sokkal eredményesebben sikerült mint a telepeseké. A betelepültek közös jellemzője az évekig tartó elkülönülés, amely