Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

I. AZ 1945 UTÁNI NÉPESSÉGMOZGÁS DÉLKELET-DUNÁNTÚLON - A német lakosságot ért vagyonjogi és politikai korlátozások hatása és a kitelepítés

vannak, sőt nagyreszt olyanok, akik a Volksbund tagjai sem voltak és csak magyarul tudnak. Javaslom, hogy foglaljon állást a nemzeti bizottság az ügyben, mert nem szabad engedni, hogy méltánytalanságok történjenek. Érintkezésbe kell lépni a mentesítő bizottsággal." Faragó János (MKP) az előbbieket a népszámlálás során észlelt szabálytalanságokkal kiegészítette:,,... az 1941-es népszámlálás alkalmával voltak slendrián biztosok, akik az összeirottak meghallgatása nélkül hasból töltötték ki az összeírási íveket, így történt az, hogy többen német anyanyelvűnek, vagy nemzetiségűnek lettek fölvéve." Javasolta, hogy minden pártból delegáljanak egy bizottságot, akik a mentesítő bizottsággal együtt elvégzi a felülvizsgálatot. Ugyanezt erősítette meg dr. Végh Béla (FgKP), aki kijelentette, hogy az anyanyelvi és nemzetiségi adatokat hasból, a nevek hangzása alapján írták be. A nemzeti bizottságok állásfoglalására tett javaslaton. Szabó István (FgKP) is a lista felülvizsgálatát indítványozta. Prantner újabb javaslatának megfelelen június 19-re ujabb ülést tűztek ki a névszerinti elbírálására.

106 A döntés és annak sorsa nem ismert, az ülésről készített jegyzőkönyv nem található a nemzeti bizottság iratai között. Az elért eredménnyel azonban nem lehettek elégedettek, mert november 20-án a kitelepítendők körének megállapítása érdekében a megyei földbirtokrendező tanácsot is megkeresték. A válasz azonban előttünk már nem lehet kétséges. Nem volt befolyásuk az ügyre. A következő évre a kérdés megítélése sokat változott, határozottan németellenes irányt vett. A megyei nemzeti bizottság 1947. június 16-án tartott ülésén Cseri József az elhúzódó kitelepítések miatt a még ittlévő németek munkavállalását nehezményezte. „... Nem is az a baj, hogy munkát vállalnak, hanem hogy a nehéz helyzetben a svábok olcsó munkaerőt jelentenek és szervezett munkásság rovására a magyar gazdatársadalom erkölcstelenül kihasználja őket. Úgyszólván az emberi méltóság meggyalázása! jelentő csekély munkabérért dolgoznak. Több községben jártam a megyében, de csak egyet említek ezek közül. Tengelic községet, ahol több gazda még arató munkálatokra is svábokkal kötött szerződést, lehetetlen tűrnünk ezeket az állapotokat, mert a szakszervezeti mozgalom rovására is megy, amikor azt vágják a fejünkhöz a magyar munkások, hogy miért nem teszünk ezen a téren valalmit. Ha most nem cselekszünk, akkor fennáll az a veszély, hogy sok magyar munkás kiesik az aratási munkálatokból és nem képes megkeresni az évi kenyerét..." A belügyminiszternek már írt ez ügyben, most a nemzeti bizottság támogatását is kérte. Az elmúlt évben még igen radikálisan fellépő Prantner