Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

I. AZ 1945 UTÁNI NÉPESSÉGMOZGÁS DÉLKELET-DUNÁNTÚLON - A német lakosságot ért vagyonjogi és politikai korlátozások hatása és a kitelepítés

József (MKP) most már feltűnően óvatos. A felvetetteket kényesnek tekinti, külpolitai kérdésként, valamilyen homályos dollárspekuláció függvényeként említi. Szerinte csak a magyar vagyonos osztály nemzeti öntudata adhatja meg a szükséges segítséget. Szabó István (MKP) egésszen messzire elmegy. A külföldi segítségben bízik, ezért azt javasolja, hogy „... vigyék el ezeket a bujkáló svábokat olyan vidékre, ahol kevesebb a munkás és ott hasznosíthatók lesznek."

1 Véleménye teljesen megegyezik a baranyai dr. Hajdú Gyuláéval, nem is véletlenül, hiszen az MKP területi szervének képviselője véleményét minden bizonnyal ismerte. A megoldást Szabó a gazdatársadalomtól várta. Az eseményekhez közelebb lévő helyi hatóságokban és nemzeti bizottságokban a kitelepítésről és annak végrehajtásáról hasonló vélemények alakultak ki. A mohácsi polgármester arról számolt be, hogy értesülése szerint a kitelepítési kormánybiztosságot Mohácson állítják fel. A kitelepítés és az összeírás hírére - a villányi járásban megindult eljárás tapasztalatai alapján - a németség körében erős izgalom keletkezett. Azt terjesztették közöttük, hogy nem csak a bűnös volksbundista, és a magukat német nemzetiségűnek valló svábokat telepítik ki, hanem a magyarhűeket is. A közhangulatot ez erősen befolyásolta, a mezőgazdasági munkákat akadályozta. A helyzet tisztázását a polgármester is a kormánytól várta. A Mohácsi járásban sok olyan községet ismert ugyanis, ahol a volksbundterror ellenére a németek a legnehezebb időben is hűségüket bizonyították.

108 A mentesítő bizottság magatartása a Pécsváradi Járás Nemzeti Bizottságát is felháborította. Az általuk készített, a mentesítésre és a kitelepítésre vonatkozó névszerinti javaslatot ugyanis semmibe vette. A nemzeti bizottság által javasoltak közül senkit sem mentesítettek. A mentesítettek személye ellen ugyan nem volt kifogásuk, de úgy érezték, hogy az ügyben rajtuk kívülállókat kérdeztek meg. Sérelmezték azt is, hogy zaklatják a kitelepülési kötelezettség alá nem eső német anyanyelvű, de magyar nemzetiségű lakosságot. Összeütközésre került sor a Bonyhádon székelő VI. Áttelepítési Miniszteri Biztosság és a pécsváradi járásban lévő egyes elöljáróságok között is. A kormánybiztos arról számolt be, hogy a 6010/a számú szerelvényt 1946. július 3-án csak késve tudta elindítani, mert a szállításhoz szükséges szekerek nem érkeztek meg. Ennek okát az elöljáróságok, a lakosság és a saját karhatalmuk magatartásában látta. A kitelepítés egy hónappal korábbi leállítása után olyan híresztelések kaptak lábra, hogy