Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

I. AZ 1945 UTÁNI NÉPESSÉGMOZGÁS DÉLKELET-DUNÁNTÚLON - A német lakosságot ért vagyonjogi és politikai korlátozások hatása és a kitelepítés

visszaélések két újabb esetét ismertette. Bemutatta a gyódi nemzeti bizottság jegyzőkönyvét, amelyet minden párt képviselője aláírt, mely szerint a községben Vblksbund-tag nem volt. A lakosság 90%-a magyar nyelvű és nemzetiségű, csak egyetlen német nemzetiségű él a faluban. (1941-ben a német falu lakói valóban ilyen értelemben nyilatkoztak a népszámlálás alkalmával) A földreform során igényüket el is ismerték, most pedig megjelent egy nyomozó és 19 személyből álló listát állított össze, akik hét családból származnak. A jegyző nem merte a jegyzőkönyvet aláírni, inkább elment hazulról. Erre a nyomozó a bíróval és a jegyző feleségével ült össze és a jegyzéket a jegyző felesége írta alá. A fellépés elsősorban az MKP kezdeményzésére történt. A másik eset a mecsekrákosi bíróval történt meg, aki a Völksbundnak ellenált, emiatt üldözték. Most a telepeseknek nem tetszik erélyessége. Fegyverrel lemondásra kényszerítették. Támadóit feljelentette, egyiküket bíróság el is Ítélte. Bosszút forraltak ellene, ami nevének a kitelepítési listán való megjelenésével meg is valósult. Kittették házából is. A hatóságok igazolták, de ez sem használt. Dr. Schuller javasolta - tekintettel arra, hogy megkeresésükre a Belügyminisztériumból válasz nem érkezett - most már a kormányhoz forduljanak. Javaslatát teljes egésszében nem fogadták el. Gergely Lajos (MKP) ugyanis a telepeseket vette védelembe: „A telepeseket meg kell szabadítani ezektől a sváboktól. Akadályozzák a nemzet építő munkáját." Dr. Schuller javasolta, hogy a nemzeti bizottság foglaljon állást a Volksbund „támogatóinak" a megállapításánál, mert az érdekeltek bizonytalanságban vannak. Nem is tudják, miért telepítik ki őket.

103 A demokrácia védelmében dr. Schuller 1947. szeptember 9-én még tovább ment, és a kitelepítést a zsidóságot ért fasiszta terroral hozta egy fogalom alá. Ennek megszüntetésére hívta fel a bizottságot. „A magunk részéről bűnösök vagyunk, ha hozzájárulunk ahhoz, hogy a nemzet hű svábjait kitelepítsék, megfosszák minden ingó és ingatlan vagyonuktól, otthonuktól, hazájuktól." Úgy látta, hogy a kitelepítési intézkedést nem annyira a németek iránti gyűlölet, hanem a föld utáni vágy hozta létre. Fasiszta megnyilvánulásnak tertotta az ártatlan és szorgalmas emberek vagyonának az elkobzását. A nemzetiségek egyenjogúságát látta megsértve lenni a rendeletben, ezért javaslatot tett akormány és belügyminiszter rendeleteink felfüggesztésére, illetőleg új rendelkezés hozatatalára. Ugyan ezen az ülésen dr. Kertész Endre főispán (FgKP) az egyéni felelősségre vonást hirdette: „Aki bűnös az bűnhődjön és meneküljön, az ártatlan pedig védelmet kapjon." Példaként említette az Ivándárdán