Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

I. AZ 1945 UTÁNI NÉPESSÉGMOZGÁS DÉLKELET-DUNÁNTÚLON - A német lakosságot ért vagyonjogi és politikai korlátozások hatása és a kitelepítés

met győzelmek idején szidták a németeket és magyarnak vallották magukat. A Volksbund-tagokhoz ugyanakkor hozzá sem nyúlnak, a helyükön maradnak. Elhangzott a kitelepítés gyakorlatának megítélése mellett magáról a kitelepítésről alkotott vélemények is. Kéri Rezső (MKP): „Teljesen közömbös nekem, hogy egyáltalán marad-e sváb magyarotszágon. Még akkor is ha igaztalanul jutottak ki. Tekintettel arra, hogy a mi véreink ugyanezt kapták."

101 Dr. Kazár Andor (FgKP) saját helyszíni tapasztalatait összegezve jelentette ki, hogy „...ez a kitelepítés és az eljárás nem egészen helyes. ... Maga a rendelet is helytelen. Sok hiányosságot tartalmaz... Az a körülmény, hogy a nyomozó teljesen bizonyító erővel rendelkező jegyzőkönyvet vehet fel, ez a forrása az igazságtalanságoknak. Nekem nincs semmi kifogásom a nyomozók személye ellen. Ha valaki egy személyben vádló is és bíró is, akkor az már szabály, hogy abból nem lesz jó. A helyzet az, hogy annak felülvizsgálása, hogy helyesen jártak-e el, vagy sem, ugyanannak a szervnek a hatáskörébe tartozik, mely küldte őket. Maga bírálja felül saját tevékenységét. Itt valamit tenni kell. Olyan javaslatra van szükség, hogy az elbírálás ne legyen egyoldalú és ne a nyomozóktól függjön. Ellenrőzés nélkül veszik fel a jegyzőkönyvet." Dr. Schuller Zoltán (SZDP) a német anyanyelvűek összeírását tartotta sérelmesnek. Velük a mentesítő bizottságok nem foglalkoztak, de az összetelepítő bizottságok őket is kimozdították lakásaikból, birtokaikból. A belügyminiszter rendeleteit egyszerűen nem veszik figyelembe. Szerinte ezek a közegek titkos utasítással dolgoznak. Javasolta, hogy a nemzeti bizottság tiltakozzon a belügyminisztériumnál és kérje, hogy a panaszok kivizsgálására bízza meg a nemzeti bizottságot. Segíteniük kell az ártatlanul üldözötteknek, mondta. Dr. Kazár Andor (FgKP) gyakorlati kérdésekre is reagálva a magyar anyanyelvűek és kitelepítésre nem kötelezettek összetelepítését kifogásolta, mert őket ezek után Volksbund-tagsággal is megvádolják, amit kivédeni igen nehezen tudnak. Előfordul - mondta - hogy ügyüket kivizsgálják, de a nyomozati cselekmények kizárólag azoktól a hatóságoktól függnek, amelyek az előző döntést is hozták. Nem látták a felszólalók még, hogy mindezek a telepítési akciókkal is összefüggnek. A jogállamiság talajáról elemezték a másik oldal szándékos jogsértését. A felismerésben a legmesszebbre dr. Schüller jutott, aki már nem csak termelési és szociális kérdésként fogta fel a történteket, hanem a humanizmus és a demokrácia megsértésének is. A bizottság 1947. június ó-i ülésén a