Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

I. AZ 1945 UTÁNI NÉPESSÉGMOZGÁS DÉLKELET-DUNÁNTÚLON - A német lakosságot ért vagyonjogi és politikai korlátozások hatása és a kitelepítés

kosság pedig sokhelyütt összefogott ellenük. A németeket gyakran a magyarok is támogatták. A községi elöljáróságok sok helyen, különösen a német falvakban, ellenállást fejtettek ki. Megsemmisítették a tárgyi bizonyítékokat, vagy nem bocsátották azokat a bizottság rendelkezésére. Természetesen elenkező előjelű fellépéssel is lehetett találkozni ott, ahol az időközbeni elkobzások felülbírálásától, vagy az esetleges enyhébb, vagy felmentő határozatoktól lehetett tartani. Az eljárást, amely 1946 nyaráig elhúzódott Baranya megyében nem is fejezték be. Somogyés Tolna megyékben a végrehajtása teljes körűnek tekinthető.

90 A három megyében 34 834 tizenhat évesnél idősebb személy felülvizsgálatáról van tudomásunk. Közülük a Volksbund vezetőjének 9,9%, tagjának 34,6%, támogatójának 13,5%, nem tagnak 36,2%, a nemzethűségének tanújelét is adónak 5,8% minősült. A politikailag felelősek három kategóriájába az általunk ismert adatok szerint a megvizsgáltak 58%-a tartozott. Nézetünk szerint azonban a támogatók kategóriáját nem lett volna szabad a politikailag felelősek sorai között figyelembe venni, ennek megállapításában ugyanis jelentős szerepet kapott a szubjektivizmus. Az igazolások eredménye végülis nem elégítette ki a telepítő szerveket, illetőleg a telepítésekre jelentkezők várakozásait, ezért a legtöbb esetben az igazolásokat nem is vették figyelembe. A döntéseket egészen más megfontolásból hozták. A földreform gyakorlati végrehajtására vonatkozó szervekben - az országos és a megyei földbirtokrendező tanácsokban, illetőleg földhivatalokban - jórészt a németellenes írók és politikusok nézetein nevelkedett személyek dolgoztak, akik munkájukban a kollektív felelősségrevonást érvényesítették. Az elkobzási javaslatok döntő részét már a hűségvizsgálati eljárások eredményének ismerete előtt meghozták. Az elkobzások jogalapjául a meglévő Volksbund tagnyilvántartásokat használták fel. Ha ezek nem voltak feltalálhatók, akkor azt a politikai rendőrség nyomozói állították össze. Az első látványos telepítést, ahol az egyéni felelősség kérdését fel sem vetették, a székelyek és a csángók már említett elhelyezése jelentette. További hatályos jogszabálysértést jelentett az, hogy az elkobzást kimondó határozatok meg sem születtek, vagy még nem voltak jogerősek, amikor az érkezőket birtokba helyezték. Nem jelentett védelmet az éppen a székely telepítés központjából, Bonyhádról kiindult hűségmozgalmi tagság sem. Memorandumuk ellenére kimozdították őket. Tagságukat csak taktikázásnak minősítették. Ha valamelyik családban Volksbund-tagot találtak, akkor az egész csa-