Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

I. AZ 1945 UTÁNI NÉPESSÉGMOZGÁS DÉLKELET-DUNÁNTÚLON - Az előzmények

A telepítési munkák végzésével dr. Bodor Györgyöt bízták meg, aki az általa létrehozott „Bonyhádi Telepítési Hivatal" vezetője lett. Munkáját az iratok szerint április 25-én kezdte meg és május 29-én már az elért eredményt jelentette: A Völgységi járásban hét község kivételével a német lakosság eltávolítása és a székelyek betelepítése megtörtént. Ugyanez ment végbe a Simontornyai járásban Csibrákon, a Központi járásban Bátaszéken és a baranyai Hidason. Ideiglenesen helyezkedtek még el Felsőnánán, Kistormáson, Varsádon, Szakadáton, Diósberényben és Kurdon. Baranyában Véménden és Palotabozsokon. Bodor tevékenysége a korabeli megítélés szerint is nélkülözött minden jogalapot. Már megbízatása körül sem volt minden rendben, telepítési gyakorlata pedig egyenesen az önkényességre épült. A németekre vonatkozó „nemzethűségi" vizsgálatok még nem történtek meg, az elkobzási határozatokat még el sem készítették, így azok jogerőre sem emelkedhettek, amikor Bodor a német lakosság eltávolítására intézkedett, majd csak utólag látott hozzá a jogi rendezéshez. Az állandó jelleggel betelepített községekben az újonnan érkezett és az őslakos magyarokkal megalakította (újjáalakította) a KFB-kat, amelyek megkezdték a Volksbund-tagok ingatlanainak számbavételét. Néhány helyen a felosztás is megkezdődött. A legnagyobb nehézséget a hiteles Volksbund-listák összeállítása képezte. Az eredetieket megsemmisítették, vagy elrejtették. A Volksbund pécsi területi szervénél találtak ugyan névsorokat, de azok hiányosak voltak. A hiányok megállapításakor nem bíztak a régi KFB-k segítségében. Arra hivatkoztak, hogy azok tagjai személyükben kötődnek a Volksbund-tagokhoz. Bodor emiatt a járási politikai rendőrséget utasította az ideiglenes névsorok összeállítására. Ezek alapján készítették el azután az elkobzási javaslatokat. Bodor a telepítést nem tartotta úgy végrehaj thatónak, hogy az azt elszenvedő Volksbund-tagok a községben, illetőleg az elkobzott házaikban tartózkodjanak, ezért internálta őket. Lengyelben a teljesen kifosztott Apponyi-kastélyban rendeztek be egy tábort. Az öregeket, gyermekeket, fiatal anyákat és a könnyű betegeket Tolna megye északi német lakta községeibe (Györköny, Bikács, Németkér, Dunakömlőd) költöztették. A súlyos betegeket a szekszárdi kórházba szállították, a munkaképeseket pedig munkaszolgálatra adták Szekszárdra, Tolnára, Bogyiszlóra. A rendőrség a tábort megfelelően őrizni nem tudta, így sokan hazaszöktek. Gyakran követelték, ritkábban kérték a telepest, hogy egykori