Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

I. AZ 1945 UTÁNI NÉPESSÉGMOZGÁS DÉLKELET-DUNÁNTÚLON - Az előzmények

házaikban adjanak nekik szállást. Bodor ezt tarthatatlannak minősítette és megoldást keresett ellene. A községekben visszamaradóttak ellenállását rendkívül nagynak tartotta. Rokoni, baráti kapcsolatok, évtizedes együttlét fűzte őket össze a Volksbund egykori tagjaival. A jegyzők, a papok, a tanítók, a nemzeti bizottságok, a pártok és az egész intelligencia igyekezett szerinte a telepítést megrágalmazni, megakadályozni, meg nem történtté tenni. A telepeseket is megrágalmazták. Bodor az eredményekről a demokratikus pártok, az ipari és a paraszt szakszervezetek 1945. július 4-én tartott pártközi értekezletén is beszámolt. Adatai szerint 4 400 elkobzott gazdaság tulajdonosának a helyére 2 500 magyar családot telepítettek be, akiknek 90-95%-a bukovinai székely. A betelepítettek lélekszámáról összeírás hiányában nem tudott beszámolni. Előadta itt is a már ismertetett telepítési gyakorlatot. Elismerte, hogy szabály szerint először az elkobzásokat kellett volna végrehajtani és csak azután a betelepítést. Kitért a telepesek nehézségeire, az ellenük fellépő ellenszenvre, rosszindulatú hírverésre. Kijelentette, hogy a székelyek dolgos, szorgalmas emberek, akik a szőlőműveléshez valóban nem értenek, de a szántóföldi műveléshez, trágyázáshoz, gyümölcstermesztéshez legalább úgy értenek mint a régiek. A német lakosság politikai jogainak átmeneti korlátozására és egyéb gyakorlati intézkedésekre tett javaslatot.

3 A telepítési munkát az időközben e feladattal megbízott népgondozó hivatalok fejezték be, az eredmények részletes összesítése is tőlük származik. Bodor tevékenységével ugyanis a székelység kálváriája még nem oldódott meg. Számos helyről tovább települtek, nem egyszer több ízben is lakóhelyet változtattak amire a konszolidáció bekövetkezett. Tanulságos példa a baranyai Egyházaskozár esete. A feloszlatás után újraalakult KFB 40-50 család letelepítésére számított. Ezzel szemben 1945. augusztus 18-19-én Vaskútról minden irányítás nélkül 93 székely család érkezett. Önkényes megjelenésük a hatóságokat meglepte. Kérésük teljesítethetetlennek látszott, ezért rendőrhatósági őrizetbevételükről intézkedtek, majd ettől végülis elálltak. A vizsgálat során derült ki, hogy az előző telet egy Dombóvár környéki pusztán töltötték, majd a Tolna megyei Majos községbe telepedtek, ahol április 24-ig tartózkodtak. Grábócra telepítették őket tovább, majd július 1-én Vaskútra mentek, ahonnan mindannyian saját felelősségükre távoztak. Nem csoda, mert egy későbbi jelentésből kitűnik, hogy ott a székelyek túl zsúfoltan voltak és éppen Tolna megyébe történő telepítésük iránt intézkedtek.

36 Vaskútról a Mohácsi járásba is érkezett 84 család, akiket a miniszteri