Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Lenárd Miklós

viszont legalább kétévenkénti trágyázás volt szükséges. így alakult ki az előbb említett körforgás. Nagyon sok lucernát termesztettek. A trágyázáshoz a juhászokat is megfogadták, az un. fektetésre. Kialakítottak egy karámot és ott voltak egy hónapig a juhok tartva. A majdan telepítésre kerülő szőlő helyén kész juh-trágyát, egyikét a legtartalmasabbnak, állították elő. Ehhez a jószágtartáshoz, amit ők csináltak, hozzájárult az is, hogy sok tehenük volt. A németbolyi magántejcsarnokosnak, a sajtgyárosnak 10-15 községben volt tejgyűjtője. Ott szedte össze a tejeket. Helyben, ahol lehetett pasztőrözték is, és a zsírt kiszedték belőle. Kezdett meghonosodni az angol hússertés. Ehhez intenzív tartás, intenzív takarmányozás kellett. Ezt a sváb birtokok csak úgy tudták alkalmazni, főleg ezen a környéken, ha a megfelelő takarmányt biztosítani tudták. Amikor ide kerültem, akkor is még az volt a metódus, hogy egy hektó borért tíz q kukoricát lehetett kapni. Tehát ha én azt számolom, hogy egy katasztrális holdon tudok 60 hektó bort termelni, gyakorlatilag hat vagon kukoricát tudok ebből kapni takarmányozási célra. Szemben az akkor 20-25 q-s holdankénti terméssel. Ez egy olyan ésszerű, kereskedelmi gyakorlattal is, a gazdálkodásnak nem a szakmai részét, hanem a közgazdasági részét is ismerő dolog, ami sajnos a mi telepeseinknél nem volt meg. Pl. akik annakidején Batlonyáról idekerültek, zömmel nagycsaládos, a volt mezőhegyesi birtokról idetelepített, ottan földet nem kapó cselédek voltak. Nem egy volt közöttük, aki ugyan le tudta írni a nevét, de ha közben megakadt, akkor már nem tudta folytatni. Analfabéta volt a szó szoros értelmében. Ebből lett később tanácselnök. Vagy az egyik tsz-nek az elnöke. Egy jó szándékú ember, de iskolázottsága nulla. Ezeknél az embereknél, a 6-7-8 családosoknál, a 4 családos az a legritkább volt. Volt egy Oltyán nevű, arra emlékszem, 13 gyermeke volt, ahol az utolsó saját gyermek az unokájával egyidejűleg született, a juttatás még 1945-ben történt, mielőtt még mint telepvezető odakerültem volna. Mintegy hetven család lehetett, akik Battonyáról kerültek oda. Átlagosan 10-12 katasztrális hold szántóföld, 2-3 hold rét és másfél-két hold. szőlő jutott. El kell mondani, hogy ezek önálló gazdálkodást soha nem folytattak. Mindig irányították őket. Munkások voltak tulajdonképpen. Intéző vagy közvetlenül béresgazda irányítása mellett dolgoztak. Mezőhegyes környékén a szőlő ismert, de csak egy-két lugas „nova" formájában. Ott szőlőtermesztés nem volt. Azon a környéken a búza a kukorica mellett a fő termény a cukorrépa volt.A cokorrépa a többi mellett is élég komoly kapálási igényű. Ott olyan lekötöttség jelentkezik,