Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Lenárd Miklós

hogy emeleti még.... Még egy növényük volt, a dohány. A dohány ugyanolyan kultúrnövény mint a szőlő. Tehát ilyen ismeretanyag mellet -amit ők itt is megakartak valósítani, amit később meg is próbáltak rájuk erőszakolni, mindéhez még a pitypang, meg egyéb íityfenék,- az történt, hogy a családban, amely a családfőből az apából, az anyából és rendszerint 6-7 kiskorú gyerekből állt, közülük 3-4 még iskoláskorú és eltartásra szorult, az anya mint segítőtárs a mezőgazdaságban nem volt számba vehető. Marad egy emberre az, hogy a szántást, a vetést elvégezze, az általa ismert növényeket termessze és szőlőt megművelje. A dohánynak és cukorrépának akkor jelentkezik a dologigénye amikor a szőlővel is a legtöbb a munka. Tapasztalataim és ismereteim alapján azt lehet mondani, hogy kb. fél-egy hold szőlő egy embernek egész évben mindig munkát ad. Tessék elképzelni, hogy egy ember, a 15 holdat, mint juttatott földet megművelhesse,. Nem ment. Vagy egyik maradt parlagon, vagy a másik. Vagy csak „piszkálás" történt benne, nem művelés. Ezért alakult ki véleményem szerint az országban is, főleg betelepített környéken, a nem politikai, hanem emberileg érthető ellenlét a betelepített és az ottmaradt svábság között. Mert az egyiktől elvették, a másik megkapta. Mert úgy kapták ezeket a sváb birtokokat, hogy azokat egyszerűen fölpakolták és viték. Ami a lakásban volt, az egyszerűen tulajdonost cserélt. így állt elő az a ... nem tudom minek mondjam, mert politikailag nem mondanám, bár igaz hogy ezek (telepesek) zömmel a kommunista párt tagjai lettek, de nem ez volt a meghatározó benne, hanem ez a gazdasági probléma. Ahhoz, hogy őket gazdaságilag fölemeljék, ahhoz az iskoláztatást meg kellett volna oldani, nem csak hirtelen behelyezést. Az történt hogy a második évben már komoly anyagi hiányok jelentkeztek, mert ami volt azt fölélték, a kövlekcző évben a szőlő már nem termett úgy, a búza kevesebb lett, a kukorica nem lelt. Egyszerűen nem volt jószág. Akkor vártunk a következőre. Majd egy következő kitelepítéskor újból kellett ezeknek adni. Időközben megjelenlek fölvidékiek is. Megjelentek Máriakéménden a Péterévrről, Jugoszláviából idemenekültek, kb. 20 család. Magyarok. Görög Mihály és Laci, Bálint Jóska, Torma, tehát ilyen nevüek. A szerbek elől meneküllek Magyarországra és itt helyezkedtek el. Ezek lettek aztán a paraszpártnak az ottani tagjai, a később jövő fölvidékiekkcl együtt. Társadalmilag a két telepes csoport között óriási volt a különbség. Ezek Jugoszláviában vagy béreltek a maguk kis birtokához, vagy kisbérlők voltak, tehát eleve úgy érkeztek ide, hogy egy bizonyos gazdasági kalkulatív ismeretanyaguk volt. Már a gazdaságot jobban megtudták szer