Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Lenárd Miklós

tam, hogy az a környék milyen, és milyen birtokviszonyok vannak, hogyan vannak eleresztve. Ennek a családnak volt a kocsisa a későbbi Kossuth díjas Kaszapovics András. Ő hordott végig a birtokon. Itt kell elmondani és én ezt később le is írtam, de nem tudom, hogy az kihez került, hogy miben láttam én a problémát. A telepítés - véleményem szerint a sürgősség miatt - általában nem volt kellően meggondolt. Baranyának a szíve, gazdasági szempontból a Szederkény és környékén Neme tbóly volt. Ez volt a leggazdagabb része a svábságnak is. Birtoknagyságot tekintve is. Jó gazdálkodó emberek, szakképzett gazdák vezették ezeket a birtokokat. Nem ritkán olyan, mint pl, Szederkényben is egyik jó ismerősöm, a kisgazdapártnak az ottani fő embere, a Helcsfai Tóni bácsi, aki odavalósi sváb gyerek volt. Magyarosított a neve. Mosonmagyaróváron végzett gazdasági akadémiát és hazament 10 holdas birtokra. Ugyanúgy gazdasági akadémiát végeztek a Mosbacherék, akik nem szőlővel, hanem állattartással foglalkoztak. Svájcból hozták az import jószágokat, főleg bikákat tenyésztettek, svájci szimenlálit. Olyan 70-80 holdas birtokuk volt. Nyomján a Mányok-féle birtok, akiknek 100-150 holdas birtokuk volt. A régi birtokról, Máriakéménden egy öreg gazda, amikor szóba kerüli az, hogy műtrágyát, ezt-azt használjunk, azt mondta:„Uram, mi itt kialakítottunk egy olyan gazdasági szisztémát, hogy viszonylag kevés területen is intenzív gazdálkodást tudunk folytatni. Ennek az alapja, a következő: Sok takarmány, sok jószág. Sok jószág, sok trágya, sok trágya, jó termés." Nagyon zártan, de nagyon szakszerűen gazdálkodtak. Ök a következőt csinálták. Mivel viszonylag kevés földterület állt rendelkezésre, a fő terményük a szőlő volt. Mégpedig amit ők itt „bárányfarknak", „juhfarknak" neveznek, az tulajdonképpen nem az eredeti „juhfark", ami a Somló hegyen is terem, ahhoz csak hasonló. Ennek tulajdonképpeni neve „Csomorika". A Helesfaitól tudom, magam is tapasztaltam, mert az első időszakban, mint lelepfelügyelőnek volt egy 400 négyszögöles szőlőterületem, kb. húsz éves, de még ragyogó állapotban lévő. Nem is nagyon tartották ezeket 30 évnél tovább. Ezalatt az idő alatt amit lehetett kiszedtek belőle. Átlagos termése, tízéves átlagot számolva is 50-60 hektóliter volt. Karos művelésű volt 1x1 méter tőtávolsággal. Átlagban 9-10-11 maligános bort tudtak előállítani. Ugyanakkor Pécsett az átlagtermés kb. 10-11 hektó volt, ugyanavval a munkával. Sőt a Pécs-környéki földek adottsága sokkal rosszabb művelésű. Az a terület elsődlegesen löszös terület. Ott már egy jó eső után 3-4 óra múlva lehetett dolgozni. A fő növényük tehát a szőlő volt. Ehhez