Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Fink Jánosné

Majson volt, tudott németül is. Nevét nem tudom. Hogyan utaztak Mohácsra? Autóval vittek. Három-négy család volt egy-egy autón. Hogyan búcsúztak? Kitől búcsúztunk volna? Minden németet elvittek? Maradtak néhányan, a mi szomszédunk is. Kezet fogtunk és nem is tudtuk, hogy hová megyünk! Mohácsról Sásdra vittek bennünket, ott feküdtünk három vagy négy napig, egy hétig. Nem tudták, hogy hová tegyenek bennünket. Amikor a csehek (a csehszlovákiai magyarok) átjöttek, ott is volt egy nagy kitelepítés és így történt meg a csere. A vagonban hogyan helyezkedtek el? Egymás tetejére lett rakva minden és csak egy kis hely maradt, ahová le tudtunk feküdni. Négy-öt család volt egy vagonba, olyan 20 személy. Gyerekek, öregek, felnőtt, meg fiatal. Mikor indultak el? 1947. szeptember 3-án. (Sóhajtva.) „Prostenburgban", Németországban voltunk lágerban egy hétig, akkor el lettünk osztva.... Nem tudtak volna a vonatról elszökni? Akkor már nem mentünk sehová, mert a ruhánk meg minden ott benn volt a vagonban. Nem tudtunk már elszökni!... Zwikau környékére kerültek sokan, ott volt az ércbánya. Nem tetszett a munka.... Mi Weinsdorfba kerültünk, egy faluba. Milyen szállásuk lett? Amit ki tudtak adni. Külön lakást nem kaptunk, nem is kértünk. Egy szobánk volt. Mindenki úgy volt, hogy itt nem maradunk. Ez volt a jelszava mindenkinek. Kevés volt ott az ennivaló. Kérdezték, hogy nem tudunk e valamit adni. Nem is maradtunk sokáig. Májusban (1948) már visszaérkeztünk. Horlingné közbeszólása: 1946. szeptember 8-án volt az esküvőm és 1947 őszén már elmentünk. Kint született a lányom. Nem volt nekem öröm ottan. Hét hónapos volt, amikor gyalog hazamentünk. Hét napig dugva hordtam. Amikor a határon átmentünk, bementünk az első házba és kértünk egy kis tejet. Adtak is. Amikor az orosz zónából átmentünk a másikba. Nyárádi falubeliekhez mentünk szállásra. Ez a mai NSZKban volt. Reggel mentünk a határon át, az osztrák határon átjöttünk. Ott vártak már az oroszok. Elkaptak bennünket, rá egy kocsira és mentünk Urfára. Megint a lágerben voltunk. Reggel kiengedtek bennünket, akkor elmentünk tovább. Gyalog átmentünk a határon, Hegyeshalomnál.