Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Fink Jánosné

Sötét volt, csak a lámpa után mentünk. Felszálltunk a vonatra. Én azt mondtam, hogy én nem tudok elbújni a kislánnyal. Nekünk nyíltan kell menni. Az emberek ránk sem néztek. Vonattal mentünk, egészen a bólyi állomásig. (A szomszéd falu állomásáig). Maguk hogyan jöttek haza? (Finknéhez) Mi is ugyanígy. Az én gyerekeim már nagyok voltak. Nekik is volt egyegy hátizsákjuk. Ugyanazon az úton jöttünk mi is. Az orosz zónából az amerikaiba, ahol rokonoknál megpihentünk néhány napig. Aztán tovább mentünk. Át az osztrák határon. Magyarországra Körmendnél jöttünk át. Elkaptak. Be voltunk zárva, akkor jöttünk toloncba (a tolocházba). így kerültünk Körmendről Pestre. Édesapám eljött a gyerekekért. Megkapta őket, volt egy jó rendőr százados, vagy mi volt. Nem volt ismerős, csak az apja Mohácson volt állatorvos.... Minket, engem és a férjemet, kitoloncoltak. Hegyeshalomnál azt mondta a rendőr: „Arra van Nikolsburg, erre pedig, nem is tudom", de azt mondta, hogy menjenek ahova akarnak. Megvártuk az estét és egy falusi állomásra mentünk. A bakter már tudta hogy miről van szó. Azt mondta, hogy csak üljenek hátra, majd én szólok amikor jön a vonat. Hát így kerültünk megint vissza Pestre. Egy ismerősünk élt ott Mátyásföldön, nála voltunk, majd onnan hazajöttünk. Itthon egy kicsit el kellett bújni, mert megint jöttek a rendőrök. Följelentettek bennünket, hogy haza jöttünk. Kerestek bennünket. Hol lakott Nyaradon? Pincében. A szüleim nem voltak itthon, így csak a pincében (szőlőspincébe) lakhattunk. Itt voltunk májustól szeptemberig, aztán egy évre elmentünk egy Ózd melletti kis községbe. Magyar falu volt? Magyar falu. Ott nem kerestek minket! Amikor onnan is hazajöttünk, akkor már mehettünk napszámba Sátorhelyre. A pincébe csináltunk egy kis lakást és akkor már nem kerestek minket. A szőlő megmaradt? Semmi sem maradt! Akkor kié volt az a pince? A szüléimé volt. A pincéket nem vették el, (a telepeseknek) csak a ház kellett. Talán nem értettek a szőlőhöz? Dehogynem! Némelyiknek kettő pincéje is volt. Két szobát csináltunk ott. Egy kisebbet és egy nagyobbat. így aztán eléldegéltünk. Hatan voltunk a pincelakásban. Gondolhatja, hogy hogyan volt az akkoriban.