Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Rakosi Lajos

különben lecsuknak. A megyei tanácstitkár azt tanácsolta, pakoljak öszsze és menjek máshová, ahol nem ismernek. Az volt a baj, hogy az áttelepítési papírok itt voltak, ami a vagyont bizonyította. Ez alapján minősítettek kuláknak. A háborús főbűnösöket azzal hozták át, hogy a különbözetről elszámolást csinálnak. Ebben volt valami, hogy így volt, mert aztán amikor a forradalom után kaptam a központtól egy levelet, hogy az ellenforradalom alatt (ők így mondták) az iratok elégtek, kérik, hogy a jegyzőkönyvet küldjem be, hogy majd most fognak elszámolni a csehekkel, és hogy majd a különbözetet majd megkapom. Az iratokat bevittem Tihanyi József ügyvédnek és kérdeztem tőle, hogy mit csináljak. „Kérlek szépen, tépd el, dobd be a papírkosárba. Jóvátétel mindig lehet, hiába van kommunizmus. Sohase lehet tudni, nem jön-e jóvátétel, amit a gyerekeim követelhetnek az államtól, mert az állam tartozik nekem. Ha te a jegyzőkönyvet beküldőd - mondta az ügyvéd - sohase fogod visszakapni. Elszámolnak, az egészet ellopják és kész." Nem küldtem cl, azért van most is itt. Ha beküldtem volna, már régen nem lenne semmi a kezembe. És aki beküldte? Olyanról nem tudok. Egyikkel sem maradtam érintkezésbe. Hogyan helyezkedett el? Segédmunkás lettem a festőknél, a 12. Festőipari Vállalat itteni részlegénél. Én lettem ott a brigádvezető.