Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Szabó Endréné

Szabó Endréné Kardos Cecília (Taksonyfalva, 1914) Tanítónő. A Szudétákba internálták ahonnan megszökött és illegálisan átlépte a magyar határt. Felvétel: Sásd, 1981. 9. 11. Az első megrázkódtatás az volt, amikor elkezdett a nép beszélni, hogy háború lesz. Az volt a legrosszabb, hogy elterjedt az a balhiedelem, hogy akik most annyira örültek, hogy visszacsatolták Magyarországhoz ezt a szintiszta magyar területet, visszajöhetnek a csehek és mindenkinek baja történik, aki magyarnak vallotta magát. Nem is váratott magára sokáig. Amikor megkezdődött az első katonabehívás, a falu népe forrongásba, lázba jött és hajtogatták, hogy valóra válnak a jóslatok, hogy még innen kell hogy elmenjünk. Ez a terület, ez a vidék nem marad meg számunkra. Persze aki hitt à magyarságában, aki hitte, hogy ezen a földön született, itt élni és halni fog (sírva),... Bizony be is következett 1945 után a kitelepítés. Családi állapotomról annyit, hogy 1940-ben férjhez mentem, a férjem vasutas családból származott, négyen voltak testvérek. Magyar anyanyelvűek voltak. De mivel katonaköteles volt, 1941-ben be is hívták katonának. Közben két fiam született. Nem akartam szüleimtől, szülőfalumtól olyan messze maradni. Vártam a második gyermekemet. Visszapályáztam Taksonyfalva közelébe. Vudiban kaptam állást, szintén állami iskolában. Ennél az iskolánál négyen voltunk pedagógusok. Két szlovák nyelvű tanító tökéletes magyar képesítéssel bírt és ketten voltunk magyar nyelvű tanítók. A szlovákok és a magyar nyelvű lakosság között ebben az időben egyáltalán nem volt összetűzés, nem volt vita. Sem vallási, sem nyelvi összetűzések, sem hazafias érzésekből fakadó veszekedések nem voltak. A két nép nagyon jól megfért egymás mellett. A magyar nyelvű iskolában nem volt kötelező többet szlovák órát tartani, de a szlovák nyelvű iskolában, a szlovák tagozaton magyar órák voltak. Ez nem volt nehézség, mert a gyerekek hébe hóba beszéltek egymással. A szlovák gyerekek magyarul is tudtak. De mégis beadták őket szlovák iskolába, hogy el ne felejtsék a nyelvüket. Én alsó tagozatban tanítottam. Látogatókat kaptunk, elég gyakran, mert a közelünkben volt a tanfelügyelőség. Vigyáztak a pedagógiai munkára. A tanítás 1944. márciusáig majdnem zavartalanul folyt, amikor megtörtént a német megszállás. Mivel én úgy jártam tanítani, hogy minden nap Galántán át kellett vonulnom, a vasúti sínek fölötti hídon, ezért minden nap láttam, hogy az állomás tele van vagonokkal. Az egyikben