Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Pfundtner Sándor

Pfimdtner Sándor (Eberhard, Pozsony megye, 1909). Jómódú szlovákiaigazda. Futurás. A lakosságcsere-egyezmény alapján Tolnára, Tolna megyébe települt, ahol csakhamar egy országos hírű tsz elnöke lett. Felv.:Tolna 1981. Aztán lábra kaptunk. Elvállaltam a futurásságot, a szövetkezeti kocsmárosságot, ami fogható volt. Gazdálkodtunk, fogtam föl harminc holdat bérbe, úgy hogy eléggé összeszedtem magamat. Amikor ide kerültünk 1948-ban, akkor én már eléggé talpon álltam. Az áttelepülés 1948. szeptember 16-án történt. Előző nap kaptunk egy fölszólítást, hogy kitelepítésre vagyunk jelölve. Mendére voltunk irányítva, Pest megye északi sarkába. Menden álltunk meg az állomáson. Egy tanyára kerültünk, egy tanyavilág volt ottan. Volt egy motorkerékpárom, megnéztem, hogy mi van ottan. A két öcsémmel jöttem, egy vagonban voltunk. Óriási szerelvénnyel jöttünk, mert hoztunk hat lovat, meg csikót, teheneket, bikákat, ami a gazdasági fölszereléshez tartozik. Gabonát áthozhattuk, tele voltunk kukoricával, krumpival, mindenfélével, úgy hogy amikor megláttam azt a helyet ahová visznek, akkor elmentem Pestre és felkerestem a Kitelepítési Kormánybizottságot. Nem tudtam megegyezni velük. Azt mondták, hogy ki kell pakolni akkor is. Később majd tovább mehetünk. De hogy hová mehetünk, nem mondták. Visszamentem, mondtam, hogy ki kell rakodnunk, mert ez a kormánybiztos parancsa. De mi nem akartunk. Odaálltunk a vagonok mellé. Jöttek a MATEOSZ autók cigányokkal, akik rakodtak. Nem engedtük. Villára került a sor, de nem engedtünk kirakódni. Behívattak bennünket a vasútállomásra, a főnökségre, ahová kijöttek a kormánybizottságtól a helyszínre, mert akkor már 24 órát vesztegettünk. 18 vagonnal. Aláírattak egy olyan kötelezvényt, hogy Magyarországon se házra, se földre igényt nem tartunk. Ezzel akartak megfogni bennünket. Megijedtünk, aláírunk. Nem írtuk alá... Eltelt egy nap, megint jöttek. Követelték a fekbért, amiért ott vesztegeltünk 24 órát. Tizenötezer forintot kértek fekbért. „Itt a tizenötezer forint, de mi akkor sem rakodunk ki!" Nem is rakodtunk ki. Akkor a saját kérésünkre továbbmehettünk. De hová? Az előző évben áttelepítették a sógorunkat Tolnára. Annak telefonáltam, hogy jöjjön, mert itt vagyunk és hogy hová induljunk. így kerültünk ide Tolnára Molnár László nevű sógorunkhoz, ahol kirakodtunk. A kirakodáshoz nem adtak se engedélyt, se segítséget. Semmit. Saját erőnkből rakodtunk ki a mözsi vasútállomáson. Olyan szeren-