Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Petrovics Lajos

berke? Én nem is ismerem!" Kitűnt az, hogy apámnak az unoka bátyja már egy év óta itt volt és azok nagyon jó barátságban voltak és elmesélte neki, hogy ma jön a Lajos, ma hozzák Mohácsról, hát csak ő lehet az és mindjárt üdvözölt bennünket. Ez is érdekes volt, hogy soha nem láttuk egymást és hát mindjárt ilyen közvetlenül közeledett hozzánk. Ez nagyon jóleső volt azok után a dolgok után, amiket átéltünk, hogy az otthonból kiszakítottak bennünket. Na és ez a kapcsolat mindig bővült, ugy hogy azután később, amikor már ez a tsz mozgalom megindult, először is a biharból idetelepített emberek voltak azok, akik megalakították. Ha jól emlékszem, akkor még „Árpád" és „Haladás" néven két termelőszövetkezetet alakítottak. Ezek az emberek kaptak itt, családjuktól függően bizonyos területeket. Ha több családjuk volt, nagyobb birtokot, ha kevesebb, akkor kisebbet kaptak, de őnáluk az un. megváltási árelőleget kivetették. Nem csak az adót, henem a földnek egy meghatározott értékét is fizetniük kellett volna. Hát ez nem olyan egyszerű dolog, mert először is nem mondom hogy mindegyik, de sokan közülük csak akkor kezdte a gazdálkodást. Nagyüzemben dolgoztak, uradalmakban, nem önállóan. Az nem mindegy, hozzáfogni egy gazdasághoz és azt nem csak megmunkálni, de irányítani is tudni kell. Azonkívül a mezőgazdasági helyzet ami itt volt, úgy hogy ők bizony ezt a nagyon magas összeget, terhet, nem bírták. A legtöbb nem bírta fizetni és akkor ők voltak azok, akik lemondtak a gazdálkodásról és a közösbe léptek. Ök alakították meg a kezdet kezdetén a termelő szövetkezetet. Nekik sem volt könnyű, mint ahogy nekünk sem volt az, mert annak idején a beszolgáltatást - ismeri mindenki ezeket a dolgokat, hogy hogyan volt, egy hold után ennyi hús, ennyi tojás, ennyi tej stb - mind teljesíteni kellett. Namost, ha teljesítette, maradt, vagy nem maradt a családnak, ez senkit nem érdekelt abban az időben. Tehát ez is baj volt már. Számunkra is, hogy ezeket a dolgokat teljesíteni tudjuk. Ez is vitte oda őket. Az ottani gazdálkodásuk folytán őket is sulytotta, nem csak minket egyénieket, ez a beszolgáltatás, úgyhogy bizony sokszor az ember csak sajnálta őket. Még sokszor szeptemberben is búgott a cséplőgép, olyan por volt, hogy nem is látszott ki belőle, és az eredmény majdnem a nulla volt. Ez az egyéni gazdáknál is nagyon-nagyon megmutatkozott. Az élet nagyon nehéz volt.Akinek nem volt olyan szerencséje, hogy a beadásnál alacsonyabb kategóriába kerüljön az nehezen úszta meg. A mi családunkat nagyon súlyosan érintette ez a dolog, mert az apósom elhalálozott 1948 február havában és én - már a hagyatéki tárgyalás megvolt,