Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Petrovics Lajos

lehetne mondani, de fejezzük ezt a témát be. Átkerülvén ide az országba, Dombóváron hajnalodott, ott állt meg a vonat. Kiszáltunk a vonatból és akkor bementünk a restibe, hogy valamilyen „bódító" dolgot igyunk. Mégis hogy a fájdalom, meg az álom hiánya egy kicsit csillapítva legyen. Azt kérdezik ott tőlünk, hogy „maguk önként jöttek ide?" Hát higyje el, hogy ez nekem rosszabbul esett, mint a kitelepítés. Hogy egy magyar ember Magyarországon ilyet kérdezzen egy másik szerencsétlen magyartól, akit kidobnak! „Hát magyuk nem olvasnak újságot, vagy nem hallgatnak rádiót?" - kérdeztem tőle. „Hát el tud maga képzelni olyat, hogy én ide önként eljövök és otthagyom a falumat és hozom ezt a cuccot magammal?" Tudja mit jelent ez? Leégést jelent! Másodszor megtagadnám az őseim helyét! „Hogy gondol maga ilyet!" Ez egy nagyon rossz jelenet volt. Utána aztán befutott velünk a vonat Mohácsra. Hát persze előzmények már voltak Szobon, a határnál. Pénzbeváltás stb. Nem beszélve arról, hogy egy csomó csehszlovák koronát a csehszlovák állam nekünk nem adott vissza, mert volt egy bizonyos beváltás.Az első koronát annak idején be kellett adni és egy újabb kiadásút adtak ki. Akkor kiadtak egy bizonyos összeget, a többit benntartották. Azt nem adták ki, csak kérvényezni lehetett ha bútort akart az ember vásárolni, vagy ehhez hasonlót. Egy kis összeget kiadtak, de a többi ottmaradt. Nekünk is ottmaradt egy csomó pénzünk. Papírral tudom bizonyítani. A banknak a papírjával. Mások is így voltak, nem csak én. Ezt csak azért mondtam el, mert a pénzbeváltással összefügg. Szobon aztán már adtak nekünk forintot, de nem adták ki az összesét, mert adtak egy bizonyos összeget, de a többiről nyugtát adtak, hogy majd a bank kifizeti. Ki is fizették minden fillérig. Ebből nem is volt semmi probléma. Szobon megadták, hogy melyik községbe telepítenek bennünket. Mi Nagynyárádra, a szomszéd községbe lettünk volna telepítve, közben azonban már sok negyedi, köztük a húgom is már itt volt Bolyban. Mi nem is akartunk ide jönni, nem volt célunk egyáltalán hogy Bolyba jöjjünk. Nem is ismertük. A feleségem ismerte, mert ő átszökött a határon és a húgommal itt volt Bolyban. Az anyósom is át lett telepítve és azért átszökött a határon a kisfiámmal. Kétéves volt, képzelje eliKépes volt átszökni, igaz, kisérő is volt vele. Azzal jött át, hogy megnézik hova lettek telepítve. Tolnába, Mözsre lettek telepítve az anyósomék. A húgom meg ide Bolyba. így akkor látták Bolyt is, elmesélte, hogy mi van. Minket ez egyáltalán hidegen ha-