Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Petrovics Lajos

amennyi magyart ide áthoztak, hiszen azért is kerültünk aztán mi ide, erre a vidékre, Baranyába, mert ott nem tudtak elhelyezni. Hová tettek volna minket azoknak a helyibe. Szomorú állapotok voltak amikor odakerültek, ezek a mi embereink, mert aztán elmentünk oda és meglátogattuk mi is őket. Mindenesetre láttuk, hogy komolyra fordult a dolog, tehát bele kell törődni a változhatatlanba. Nagyon fájt mindenkinek a szülőházát otthagyni, mert én mondom, hogy az egyszerű ember, akinek semmi, egy talpalatnyi földje nem volt, az a magyar ember nem lett volna képes arra, hiába mondták volna neki, hogy te itt kapsz 50 hold földet, gyere át ide. A németektől elvettük és neked adjuk. Nem jött volna. Állítom, hogy nagyon kevés lett volna, ha lett volna is ilyen ember!? Mint ahogy itt csinálták, hogy a propagandának hittek és eljöttek. Ma sem volna itt nekik semmi bajuk. Nem azért voltak ők szegények, mert szlovákok voltak! Szegény volt a magyar is annak idején az Alföldön, én legalábbis úgy tudom! Biztosan tudom, hogy többen jöttünk át, sokkal többen mint a szlovákok, akik Magyarországról mentek át. Namost látván azt, hogy mit hoznak, mert mi egy évig még otthon voltunk. A mi családunkat nem tudták már másképpen kitelepíteni, csak „háborús bünős" címmel. Egy „D" betű volt írva minden vagonunkra, ami azt jelentette, sajnos itt tudtuk meg Magyarországon, hogy ez azt jelentette, hogy háborús bűnösök vagyunk. A megjegyzéseket hallottuk a vasútállomáson: „Na a büdös kulák!" Volt 10-12 vagon holmink, abban még a szalma is benne volt, meg a kukorica, meg a széna, meg a ló, meg a fölszerelés, meg minden. Az nem volt olyan égbekiáltó dolog, az a 10-12 vagon! Mégis látták, hogy ez is, az is van, na ez biztos egy büdös kulák. így fogadtak. Ez rettenetesen fájt nekünk. Azt sem tudtam, hogy mi az a kulák. Ott másképpen fejezték ki magukat az emberek. A többieket már előbb elhozták és mi átéltük ezt a rettenetes elhurcolást. Mindenkinek fájt, rettenetesen. Közben még jött is egy olyan, ez nagy szégyen is ránk magyarokra, hogy mi ennek fölültünk, jött a szlovák kormány egyszer azzal, hogy aki reszlovakizál, azt nem telepítik ki. Gondoltunk is mi arra, hogyha mi aláírjuk, hogy reszlovakizáltunk, hogy mi a magyarságunkat tagadtuk ezzel meg, erre nem is gondoltunk volna. Egyszerű embernek eszébe sem jutott, hogy ez mit jelent. Nem is lett volna abból az emberből soha más, csak magyar! De viszont a statisz-