Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Petrovics Lajos

Petrovics Lajos (Negyed, 1920) szovákiaimagyar földműves. Jí cseszlovák-magyar lakosságcsere egyezmény alapján Bolyba, Baranya megyébe telepítették át. Felv.: Boly, 1983 Bementünk Brünbe, a Nagypályaudvarra. Benes akkor ott volt Brünben és akkor mondta, írták az ott megjelent lapok, hogy sem egy némettel, sem egy magyarral nem akar élni Cseszlovákiában. Ki lesznek teleptíve. Én akkor azt mondtam (a hazafelé igyekvő, menlevéléi rendelkező katona társaimnak): „Gyerekek, sajnos ez be fog teljesedni! Ha ez mondta, akkor biztos, hogy így lesz! Az! hogy gondolsz te ilyesmit, ennyi népet? Várjatok, figyeljétek meg, hogy mit mondtam, ez be fog következni!" Nem mintha jósolni tudtam volna, de engem annyira szíven vágott ez a dolog, éreztem, hogy igaz lesz. Hazajöttünk, elkezdtük a gazdálkodást, ahogy tudtuk, ami maradt azzal. Folytattuk is néhány éven keresztül, míg nem jöttek ezek a szomorú napok, amikor legelőszöris jött a deportálás. A deportálásnak az előzményei: A községben kihirdették, hogy mindenki menjen a községházára és vallja be a vagyonát. Senki nem gondolt akkor arra, hogy ennek milyen következménye lesz. Egytől öt holdig és öt hold felett. Be kellett mondani mindenkinek, és azt is ha iparos szakmája volt. Utána kiderült az is hogy miért volt ez. Azért mert az egytől öt holdig terjedő birtokosokat deportálják, Csehországba a Szudéta területre, az öt hold felettieket pedig kitelepítik Magyarországra. Az egészet, akkor még úgy volt róla szó, ezt később tudtuk meg. Az iparosságot is, azokat, akik érdemes iparosok, ha valamire valók, hogy így mondjam. Közben az államigazgatás megváltozott. A Csehszlovák hatóságok átvették a hatalmat a községházán. Tovább magyarul egy szó sem hangzott el. Minden papír csak cseh, vagy szlovák nyelven jelent meg. Iskola nincs, a magyar iskola megszűnt. Egyedül a templomban, mivel nem lévén más ember, csak magyar, ott mindenki magyarul végezte a dolgát, ahogy azelőtt is csinálta. A papok is, meg a hívek is. Közben aztán jöttek oda igazgatótanítónak, tanítónak, akik mind szlovákok voltak. En csak azt tudom mondani, ami a katolikusoknál történt, hogy a másik oldalon a templomban hogyan történt azt nem tudom, csak esetleg hallomásból. De ennek szemtanúja, meg fültanuja voltam, ami itt történt. Egy Koma nevezetű tanító, csehszlovák tanító, olyan szépen tudott játszani az orgonán, hogy rendkívülien szépen. Jó zeneérzésű ember lehetett. Az igazgató beszélt magyarul is. Az a szlovák igazgató. Rettenetesen rosszindulatú ember volt.