Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Csongrádi Jánosné

Amikor ide értünk Mágocsra, akkor még a németség itt volt. Nagyobb részben. Maguk melyik évben jöttek? 1945-ben. Az elsők között. Leraktak bennünket az útszélbe, mert három apró gyerek volt. Előtte való nap vitték ki állítólag a németeket. Letelepítettek bennünket oda, a három gyerekkel. Egy hét múlva kiraktak bennünket onnan, mert jöttek a felvidékiek. Milyen volt, hogyan nézett ki az a ház? Jól, jól! Jó ház volt. A bútorok már hitványak voltak benne. Amikor jöttek a felvidékiek, akkor adtak egy másikat, egy hitványabbat. Amiben még most is laktam. Az uram kapott munkahelyet, a terményforgalminál dolgozott, de hát nem sokáig, mert aki jobban tudta a gabonát értékelni, az váltotta fel őt. Aztán dolgoztunk mindig. A tsz adott nekünk földet, abban dolgoztunk mindig. Maguk nem kaptak földet? De igen. Kilenc holdat. Valamennyi híjjá volt. Három gyerekre adtak. Egy-egy holdat a gyerekeknek. Hatot kaptunk a férjemmel és egy-egy holdat a gyerekekre. Abból gazdálkodtunk valamennyire, hogy fönttartsuk a családot. Majd aztán később a tsz megalakult. Melyik évben ? Rá egy tíz évre körülbelül. A tsz aztán annyira termelt, hogy engem beállítottak egy zöldségboltba. Ott dolgoztam egy nagy darabig. Nagyon jó árut kaptam és nagyon szerettek a vevők. Nagyon sok pénzt is vittem be az irodába, mert nagyon jó forgalmunk volt. Ott dolgoztam három, vagy négy évig, utánna meg megöregedtem. Egy fiatalabbat állítottak. Akkor megint csak a tsz-be dolgoztam, ilyen kapás munkát, meg aratást, cséplést. A dob tétjén is voltam. Nagyon sokat dolgoztam. Már csak azért, hogy a gyerekeket fönn tudjam tartani. És hogyan sikerült? Hála a jó istennek, volt egy fiam, azt kitantítattam építésztechnikus lett. Még most is Kaposváron dolgozik. Az öregebb lányom meg itt a ruhásboltban, ő kereskedelmit végzett Tokajon. A legkisebb meg csak maradt parasztlánynak. Hogyan fogadták itt magukat a faluban ? Hát őszintén megmondom, nem nagyon jól (nevetve)! Nem nagyon jól, mert el kell mondani, hogy még a mai napig is nem jó sziwel néznek ránk. Az igazság az. Itt is vannak (az öregek napközi otthonában) akik nem jó szemmel néznek ránk, mert hát minket beraktak az ő házukba.