Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A REFORMPOLITIKUS

gye jövendő követét említette. Ezt az elképzelést Madarász József is feljegyezte, de arról is tudott, hogy az egy félreértés következtében meghiúsult. A követválasztást tárgyaló értekezleten, mielőtt az eltérő nézeteket egyeztetni tudták volna, mindkét Batthyány megjelent. A tanácskozáson a helybeliek Madarász László és egy másik helybeli jelölésére, Batthyány Lajos pedig Batthyány Kázmér megválasztására gondolt. A helybeliek egyetértését Batthyány Lajos Kázmérra értette, és felszólította: „..no ha bizonyos, akkor hát Kázmér légy te a követ." Tulajdonképpen szívesen meg is választották volna, emlékezik vissza Madarász, de meglepetésükben csak annak kijelentésére futotta, hogy akkor a költségek is nagyobbak lesznek. Batthyány Lajos ezt elutasításnak vélte, és indulatosan válaszolt: „Különös! Utóbb többet mondani mint előbb. És most már azt mondom Kázmér, bolond volnál, ha elvállalnád a követséget, és egy garast is adnál." A szekszárdi követválasztáson az ellenzéki vezetők személyesen nem jelentek meg, de agitációjukat részben Perczel segítségével, részben levelezés útján folytatták. Segítségük azonban nem bizonyult elegendőnek a sikerhez, a konzervatívok elsöprő győzelmet arattak. A helyszínen tevékenykedő, pénzzel jól ellátott Perczel Mórnak Bezerédj Istvánt sem sikerült követül megválasztatni. Baranyában Batthyány személyesen vezette az ellenzék harcát. Nem saját személye érdekében lépett fel, hanem két helybeli jól ismert ellenzéki politikust támogatott. A konzervatív Budapesti Híradó szerint a szervezést nagy lendülettel végezte: „..eljövetele óta az addig félhévvel űzetett korteskedés oly élénkké vált, mint ezen egyébkint békés megyében még soha." Gúnyosan jegyezte meg, hogy „el lőn követve minden mi oly dús vagyonú főnöktől, és az ellenzék szokott erélyétől várni lehet". A feladat igen nehéznek bizonyult, mert ifj. Mailáth György, a megye konzervatív vezetőjének ravasz taktikázá-