Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A REFORMPOLITIKUS

A Vukovar - Fiumei Vasútvállalatra Egyesült Társaság elnöke Batthyány, a pesti választmány igazgatója Kossuth lett. A társaság munkájának kezdetét jelzi Széchenyi feljegyzése: ,,B[atthyány] Kázmér nagyon dühös!" A társaság ügyét 1846 elején ugyanis reménytelennek látta. Batthyány november 16-án Telekihez írt levelében arról számolt be, hogy Kossuth is kétségbeesett a kilátástalanság miatt. Csüggedtsége ellenére azonban más, közvetítő megoldásról nem akart tudni. Ezt a véleményt a választmány is osztotta. Ragaszkodtak eredeti elképzelésükhöz, a vukovár — károlyvárosi szakasz előkészítő munkálatainak a befejezéséhez, amit majd a vukovári koncessziók szorgalmazása követ. A tőkék jegyzésére a lehetőséget nyitva hagyták. A pénzügyi helyzettől tették függővé a Fiume felé vezető szakasz munkálatait, vagy a már elfogadott terv szerinti építés megkezdését. A pénzügyi helyzetet az első szakasz előmunkálataival kapcsolatban Batthyány megfelelőnek ítélte. A javaslatot a közgyűlés november 18-án elfogadta. A közgyűlést követően Batthyány és Széchenyi a kérdés felett összevitatkozott, de „nyájasan" váltak el egymástól. A jegyzett összegekről a közgyűlést követően vannak adataink. Az előmunkálatokra a 32 760 forint jegyzett öszszeg felét befizették. A másik felének befizetésére Kossuth március végéig tűzött ki határidőt. A részvényesek közül a legtöbbet jegyzők között található Batthyány Kázmér 1000 forinttal. Nála többet senki sem, azonosat nagyon kevesen jegyeztek. Kossuth, anyagi helyzetéhez képest feltűnően sokat, 500 forintot jegyzett. Az első szakasz felmérése és kivitelezési terve az év végére elkészült. A vasútvonal további sorsáról az 1847- 1848-as országgyűlésen döntöttek. Az országgyűlés által kiküldött bizottság előtt, a társaság képviseletében Batthyány is próbálta a javaslatot elfogadtatni. A vita az útvonalról, a megvalósítás üteméről és az anyagi fedezet biztosításáról folyt. A terv ellenzői a nemzetiségi kérdést is felhasználták érveik alátámasztására. Nem látták be, hogy a vasút Magyarországot és Horvátországot érdek-