Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A REFORMPOLITIKUS

közösségbe hozza. Az ellenzék a vasútvonal kiépítését főként gazdasági, Széchenyi és a konzervatívok elsősorban nemzeti oldalról közelítették meg. A jobbágyfelszabadító Az 1839— 1840-es országgyűlés fogadta el az önkéntes örökváltságról szóló törvényt. Ennek vitájában azonban Batthyány Kázmér nem vett részt. Ugyanis a törvény elfogadását meg sem várva, Bezerédj Istvánt követve, megkezdte a birtokain élő jobbágy községekkel az önkéntes örökváltságról szóló szerződések megkötését. Az első szerződéseket fivére birtokain, az ő megbízottjaként írta alá. Majd Pestre költözése után került sor a siklósi uradalomhoz tartozó falvak és Siklós mezőváros szerződéseinek megkötésére. Az első szerződést Vas megyében, a borostyánkői uradalomban lévő Felsőlövő (Oberschützen) község lakóival 1840. december 12-én még Bécsben kötötte. A megállapodással a 39 úrbéri telekhez tartozó szántók és rétek után járó földesúri tartozások, szolgáltatások, adók és az egyházi tized, illetőleg a földesurat megillető kisebb királyi haszonvételek örökös megváltásáért 40 000 forint megváltási díjat fizetett a falu úrbéres lakossága. Ebből 2000-et a szerződés aláírásakor, a többit évi 5%-os kamattal két esztendő alatt, negyedévenként törlesztették. A megváltási díjat a földesurat megillető járadék tőkésítésével számították ki, ami megfelelt a liberálisok korábbi, megvalósításra nem került elképzeléseinek. A konzervatívok a majorsági földek nemesek közötti, vagy az úrbéres földek jobbágyok közötti forgalmi árát kívánták a tőkésítésnél alapul venni. Az 1840-es úrbéri törvény a szabad egyezséget tette lehetővé. Batthyány jó szándékát bizonyítja, hogy a számára kedvezőtlenebb megoldást választotta.