Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A REFORMPOLITIKUS

ket 1844 nyarán tették meg. Perczel augusztus 26-án már bizonyos eredményekről számolt be Kossuthnak. Az alapszabály és a szervezési eljárás tervezetét elkészítették, és foglalkoztak a vezetők személyének a kérdésével is. Batthyány Kázmért, Teleki Lászlót és mindenekelőtt Kossuth Lajost kívánták megnyerni. Túl nagy feladatot ez nem jelenthetett számukra, mert Batthyány Kázmért az alakuló választmány már szeptember 8-án a Magyar Védegylet ideiglenes elnökének meg is választotta. E minőségben írta alá szeptember 22-én az országgyűlés rendjeihez intézett kérelmet az egyesület elismerésére, és az országgyűlés termeinek az alakuló közgyűlés céljaira történő átengedésére. Levelében összefoglalta az ország gazdasági állapotáról kialakított közös véleményt, az egyesület által megvalósítani kívánt célt. Beszámolt az alakuló választmány létéről, és tájékoztatott az alapszabály tervezetéről. Az ország belkereskedelmének alárendelt szerepéből, a fejletlen iparból és mezőgazdaságból vezette le az általános szegénységet és a tőkehiányt. Ennek megszüntetése érdekében a belföldi piacot kívánta ő is a hazai ipar számára biztosítani, és vele az ipari fellendülést elérni: gyárakat, ipari vállalatokat létrehozni. Úgy vélte, hogy a piac biztosítása, az ipar fejlődése a mezőgazdaságra is kedvező hatást gyakorol. Nemcsak a nyersanyag termelése kapna ösztönzést, hanem a feldolgozás is, ami a vámok, a szállítások és a külföldi feldolgozás magasabb költségeinek megtakarításával alacsonyabb árakhoz is vezetne. A külföldi áruk kiszorításával a pénznek korlátlan külföldre való áramlását is megakadályozhatónak tartotta. Beszámolt arról, hogy a gazdasági fellendülést keresők egy csoportja, látva törekvéseik eddigi sikertelenségét, „nem akarván magukat holmi színlelt remény nyújtások ápolta álmodozásoknak játékul, és még (kevésbé) szeretett hónukat, az okvetlen bekövetkező erkölcsi, és anyagi végromlás martalékául engedni: átlépének ... a cselekvőség terére". Végcélnak a kereskedelmi és ipari függetlenség elérését tartották, ami nélkül a politikai függetlenség kivívása is elkép-