Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

MENEKÜLÉS - INTERNÁLÁS -EMIGRÁCIÓ

és angol kapcsolatai is voltak, és hogy Gould amerikai festő elkészítette a vezetők arcképeit, amelyek azonban rosszul sikerültek. Augusztus 18-án Batthyánynétól értesült arról, hogy Franciaországba utazhatnak, férjétől azonban kötelezvényt kértek, hogy Ausztria ellen nem tevékenykedik. A napló szerint egy francia hajó Gemlik kikötőjében veszi fel őket. Batthyány az utóbbi hetekben sokat betegeskedett. Az emigránsok meglepetve vették mégis tudomásul, hogy 1851. augusztus 31-én „Batthyány szó nélkül elutazott". A felségárulási per Valódi és hamis hírek forgatagában az internálás és az emigránsélet körülményei, illetőleg a hazatérés lehetőségei között kínlódva hallhatta a hírt, hogy a Császári és Királyi Haditörvényszék pert indított ellene, és 1850. március 31-ig adott határidőt jelentkezésére. Ügyét távollétében tárgyalták. A vádirat elkészítéséhez szükséges adatokat a Magyarországi és Erdélyi Császári és Királyi Hadseregparancsnokság rendőri szekciója gyűjtötte össze. Ellenzéki tevékenységét, a szabadságharcban való részvételét személyes indítékaiból és sérelmeiből ve/ették le. Cselekvései fő mozgatórugójaként egyéni gyűlöletét és bosszúvágyát nevezték meg. Szemére vetették hiúságát is. Az osztrák kormány iránti gyűlöletét házasságával is összekapcsolták. Szemére vetették, hogy az országgyűlés felsőtábláján az ellenzék egyik vezére volt, és megalkuvást nem ismert. Ellenséges tevékenységnek nyilvánították baranyai és eszéki tevékenységét, a nemzetőrség szervezését, az eszéki vár megszállását. Kifogásolták, hogy a Délvidék kormánybiztosaként támogatta Perczel Mór hadjáratát, a szenttamási ütközetben való részvételét, felhívásait a Délvidék népéhez. Súlyos bűnnek minősítették külügyminiszteri tevékenységét,