Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

MENEKÜLÉS - INTERNÁLÁS -EMIGRÁCIÓ

az országgyűlés által engedélyezett ötvenezer újonc sorozásáról szóló rendelkezés ellenjegyzését, a fontosabb államokba : Angliába, Franciaországba, Poroszországba megbízottak küldését, a cári orosz hadsereg elleni keresztes háború meghirdetésében való részvételét. Az ellene megfogalmazott egész vádirat hazája iránti hűségét és cselekvőkészségét bizonyítja. A haditörvényszék ítélete nem foglalkozik Batthyány tetteinek személyes indítékaival. Röviden összefoglalja azokat a cselekményeket, amelyek a felségsértés bűntettét kimerítik, meghatározza a büntetést és a végrehajtás módját : „A cs. k. 3. Hadseregparancsnokság által a mai napon egybegyűlt felesküdött haditörvényszék a törvényesen felségsértéssel vádolt, 1850. január l-jén megidézett és meg nem jelent gróf Batthyány Kázmért szótöbbséggel elítélte. Gróf Batthyány Kázmér Pozsonyban született, 42 éves, református, nős, egy gyermek apja, több birtok tulajdonosa. Baranya vármegye főispánja és főrendi házi tag, az 1848. október 3-i manifesztum megjelenése után, mellyel a magyar országgyűlést feloszlatták, a magát honvédelmi bizottmánynak nevező ideiglenes kormánytól fegyveres ellenállás szervezésére vonatkozó parancsokat vett át és azokat lelkes tevékenységgel végrehajtotta, Eszék erősségét annak parancsnoka, Jovich báró egyetértésével a magyar felkelők hatalmába adta, azokat élelmezte és védelmi állapotba helyezte, tevékenyen résztvett a helyőrség kitöréseiben és csatáiban Szarvasnál és Csepinnél. Továbbá Eszék átadása után, melyet a kapituláció előtt titkon elhagyott, mint az alsó Dunatáj teljhatalmú országos biztosa, teljes energiával véghezvitte az újoncok sorozását, mobilizálta a nemzetőröket, a hatóságokat forradalmi szellemben szervezte újjá, Szegeden és Szabadkán vésztörvényszéket állíttatott, megkísérelte fanatikus proklamációkkal a népet a magyar forradalom iránt lelkesíteni és a végső ellenállásra buzdítani, részt vett Perczel Móricz szenttamási és péterváradi had-