Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A SZEMERE-KORMÁNY KÜLÜGYMINISZTERE

madott szabadság" miatt ragadott fegyvert, s a megbízottaknak az ország függetlenségéről nem szabad tárgyalni. A trónfosztás ténye ekkor már akadályt jelentett. A megbízók is magyarázkodni kényszerültek, ennek ellenére Batthyány a feladatot minden ellenvetés nélkül vállalta. Megbízatásuk szerint fegyverszünetet köthettek. De egyezség és békekötés csak az összes féllel folytatott előzetes tárgyalás eredményeként, a kormány jóváhagyása alapján jöhet létre. Feladatuk volt az orosz megbízottakkal ismertetni a nemzet jogait, szenvedéseit és akaratát. Meg kellett volna győzni partnereiket arról, hogy a nemzet nem kívánt háborút, a harcra erőszakkal kényszerítették, és az 1848-ban szentesített törvényeket maga az uralkodóház szegte meg. A tárgyalások terén hangsúlyozniuk kellett, hogy a nép a harcot önként és szabad akaratából vívja, s ehhez az erőt az elnyert szabadságból meríti. A nemzet független létét pusztán kormányformáknak nem kívánja feláldozni. Szomszédaival, éljenek azok bármilyen kormányformában, békében és egyetértésben kíván együttműködni. A megbízólevél Görgey szóbeli üzenetét hatáskörét meghaladónak minősítette. Feladatuk ellátásához teljes felhatalmazást kaptak arra, „hogy mind útközben, mind a hadseregnél mindazt tehessék, cselekedhessek, mit a haza védelmének és megmentésének érdeke megkíván, oly érvényesnek tekintvén minden rendelkezésök, mintha az a kormányzó és az összes minisztérium által rendeltetett, tétetett és parancsoltatott volna". Úgy tetszik, a kormány és Kossuth bízott küldetésük sikerében, mint egyetlen megoldásban. Ezért biztosította számukra a fentiekben megfogalmazott jogkört, ami lényegében a legfontosabb kérdésben jelentette a katonai és a polgári hatalom gyakorlásának a lehetőségét. Történetírásunk nem hangsúlyozza ki, hogy a Kossuthféle hatalomátadást megelőzte ez a korlátozott jogkörű felhatalmazás.