Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A SZEMERE-KORMÁNY KÜLÜGYMINISZTERE

bekkel, de eredménytelenül. Belátták, hogy az egységes, törvénybe foglalt rendezés jelentheti az egyedül helyes megoldást. Ezért Szemere a képviselőházban július 28-án törvényjavaslatot terjesztett elő a nemzetiségekről, s ezt az országgyűlési vita során Batthyányval közösen védte meg. A háromnapi zárt tárgyaláson előterjesztett, 17 pontból álló tervezetet az ellene felszólalók, elsősorban Nyáry Pál, de nála is erőteljesebben Madarász József, formai okokból támadták. A vita a tervezet kinyomtatásának szükségességét is felvetette, de Szegeden erre már nem nyílt lehetőség. Természetesen ez csak ürügy volt arra, hogy a javaslatot levegyék a napirendről, hiszen ekkor már arról tanácskoztak, hogy az országyűlés munkáját bizonytalan időre felfüggesztik, és a kormányt az ügyek folyamatos vitelére felhatalmazzák. Madarász József ugyanakkor a hűbéri ügyeket tartotta fontosabb kérdésnek, azok megoldását követelte. Beszédében szembeállította a magyarsággal a felkelő román parasztot, akinek most külön jogokat akarnak biztosítani. Batthyány erélyesen cáfolta ezt az ellenvetést. Kijelentette, „ha valaki azt állítja, mikép az olly törvényeknek, vagy határozatoknak a sürgetése, mellyet az ország lecsendesítésére lelkiismeretesen a legfontosabbnak tartunk, a kormány részéről erőszakoskodás : arra kénytelen leszek azt válaszolni, hogy a határozati javaslat kinyomatásának indítványa nem egyéb, mint a czélnak kijátszása". A javaslat mellett szólalt fel Bezerédj István, Vukovics Sebő és Irinyi József. A törvényjavaslatot a vita után az országgyűlés elnöke általánosan elfogadottnak jelentette ki. Idézzük a nemzetiségi törvény legfontosabb rendelkezéseit: — A magyar birodalomban biztosítják a szabad nemzeti fejlődést. — Az országos fórumokon az igazgatási nyelv a magyar. — A községi tanácskozásokban, a törvényhatóságok, az esküdtszékek előtt mindenki egyaránt használhatja a magyar nyelvet és anyanyelvét.