Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A SZEMERE-KORMÁNY KÜLÜGYMINISZTERE

A tárgyalások során ideiglenes feltételeket is megállapíthatnak, de a főbb pontokat a szerződéseknek tartalmazniuk kell. A megállapodás feltételeit vele közöljék, az utasítás értelmezése, a szerződések jóváhagyása pedig az ő feladatköréhez tartozik, azért azokat hozzá küldjék - írta befejezésül. Batthyány és a kormány álláspontja tehát jóval merevebb Teleki álláspontjánál, s így nem csodálkozhatunk azon, hogy utóbbi egyet nem értését fejezte ki. Telekiben fel is merült a gondolat, hogy ilyen körülmények között nem maradhat Párizsban, és nem képviselheti tovább a magyar kormányt. Az események azonban a kormányt is, Batthyányt is újabb lépésre kényszerítették, sőt Szemere és Batthyány kezébe került a további kezdeményezés. A románokkal megindult tárgyalásokat nehezítette, hogy a kormánynak időközben Szegedre kellett költöznie, és álláspontja még mindig merev volt. Bälcescu július 13-án Szegeden ismét találkozott Kossuthtal, és tárgyalásuk eredményeként megszületett egy egyezmény tervezete. Megállapodtak egy román légió felállításában is. Az okmány aláírására másnap került sor. Batthyány a tárgyalások során ellenállt, de végül is csak annyit fűzött hozzá: „A kormány élénken kívánja a békét és Magyarország minden lakosának boldogulását." A Batthyány által kidolgozott béketervezet a román (oláh) nemzetiség jogainak és a román névnek az elismerését, a román többségű megyékben a román nyelv használatát, a románok alapította iskolákban a román tanítási nyelv elfogadását, a román többségű megyékben a nemzeti gárda román vezényleti nyelvének az elismerését tartalmazta. A nemzetiségi politika folyamatát elemezve elfogadható az a megállapítás, hogy a kormány tagjai - elsősorban Szemere és Batthyány, Bälcescu hatására — közeledtek a teljes egyenjogúsághoz. Újra kapcsolatot kerestek a szer-