Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A SZEMERE-KORMÁNY KÜLÜGYMINISZTERE

e) az anyakönyvek vezetése magyar nyelven történik; f) a kapcsolt részek törvényhatóságai a magyar törvényhatóságoknak magyarul, a magyar törvényhatóságok pedig ezeknek latinul is írhatnak (a nemzetiségi nyelven kívül). 5. A nemzetiségeknek az általános polgári jogegyenlőségen kívül, a máshol csak emlegetett, de be nem tartott nemzetiségi jogegyenlőséget, tehát a nemzetiségi csoport jogait is biztosítják. 6. Nyitva hagyta a további megállapodások lehetőségét olyan jogok biztosítására, melyek segítségével „nemzetiségöket még jobban biztosítani vélik", ha ezek a rögzített elvekkel nem ellentétesek. E témát tovább mélyítve írja: „Kész tehát ollyan szabályokat hozni, miszerént más vallásbéli felekezetűek egyházi ügyeikről az álladalom főfelügyelése alatt intézkedjenek, s ezen ügyekben, úgy mint szinte minden tulajdon, iskolai, családi, községi, kisebb s szóbeli per útján elintézendő törvénykezési ügyekben az illető népiségeknek saját nyelvüket használhatják." 7. A kibékülés és egyezkedés céljaként egy olyan szövetkezést, vagy konföderációt jelöl meg, amely közös veszedelem ellen lenne kötendő, mint amilyen most Ausztria és Oroszország közös fellépése. Védelmi és támadó szövetség kötésére gondolt, de ez nem a Magyarországon élő népek összefogását jelentette ebben az esetben. 8. A katonai szövetségen kívüli együttműködések meghatározására — kereskedés, vám, hajózás stb. — egy külön kongresszus döntése lenne szükséges. 9. Az egyes államok alkotmányát és kormányzati formáját belügyként kezelte. 10. Felhívta a körlevél címzettjét, hogy az egyezkedésekre a felkelt népekkel lépjenek kapcsolatba, de a közeledést más nemzetekkel is tartsák szem előtt.