Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A SZEMERE-KORMÁNY KÜLÜGYMINISZTERE

Andrássy úgy vélte, hogy az ország érdekeit nem képviselik megfelelően. A kormány a megegyezés lehetőségeit kockáztatja, ha az át nem gondolt rögtönzéseket meg nem akadályozza. A Czartoryski hercegre hivatkozás arra a párizsi megegyezésre utal, melynek egyik megfogalmazója Teleki László volt. A tervezett új szövetségben a szláv népek már nem a monarchiával, hanem Magyarországgal együttműködve keresnék boldogulásuk lehetőségét. A május 18-án aláírt „párizsi jegyzőkönyvet" azonban a magyar kormány elutasította. Ez ugyanis a horvátokat, a szerbeket és a románokat teljes autonómiával ruházta volna fel, és csupán az államszövetség laza szálaival kapcsolódtak volna Magyarországhoz. Kossuth Teleki küldöttjét barátságtalanul fogadta. Telekit Czartoryski herceg befolyása alatt állónak tartotta, ezért elképzeléseitől eleve elzárkózott. A minisztertanács június 6-án született döntése meg sem említi a konföderáció kérdését. A kibékülés feltételéül amnesztiát, a polgári jogok biztosítását, a nemzeti nyelvek szabadságát, az állam egységét, területi sérthetetlenségét jelentette ki. A kormány állásfoglalását június 10-én Batthyány hozta nyilvánosságra. Címzéséből — „Körlevél. Minden diplomaticai ügynökeinkhez, és a határszélen lévő katonai parancsnokokhoz" — kitűnik, hogy a különböző tárgyalásokat akarta egyrészt összehangolni és „megregulázni", másrészt a kormány álláspontját fejtette ki. A körlevél első részében az egység és a felelősség kérdését fejtegette, ami a külügyek intézésében különösen fontos. Sajnálattal tapasztalta, „mikép az érintett nemzetekkel mind az eddigelé alkalmazott diplomaticai ügynökök, mind pedig seregeink állomásánál fogva gyakrabban érintkezésbe jövő hadi parancsnokok részéről legjobb akarat, buzgó hazafiságból ugyan, s a dolog túlnyomó fontosságának és sürgős voltának felfogása következtében mindenféle értekezések történtek, lépések, intézkedések, sőt ígéretek tétettek,