Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A SZEMERE-KORMÁNY KÜLÜGYMINISZTERE

mellyek részint talán helyesek lehetnek, részint pedig éppen helytelenek, s mellyek minden esetre hiányosak, mert sem egyetértöleg, sem összefüggésében nem történtek, mi természetes következménye annak e-félékben követett elve, és zsinór mértékül szolgáló iránya az intézkedőktől be nem vára tik, hanem a közügyekben mindenki csak saját nézetei szerint tesz." Ezeket ellentétben állónak tartotta a kormány politikájával, a parlamentáris kormányzat elvével. Meghatározta az egységes fellépés érdekében figyelembe veendő alapelveket : 1. A Függetlenségi Nyilatkozat érvényesítése. 2. A szomszéd és más nemzetekkel becsületes békében, kölcsönös barátságban, jó politikai és kereskedelmi viszonyok között való élés, a hatalmaskodásnak nem engedve, de a velünk jó egyetértésben élő országok állami és területi épségére figyelemmel. 3. Baráti kéznyújtás az ország ellen támadó hatalmaknak és a fellázított nemzetiségeknek. 4. A kibékülés és a létrehozandó szövetség alapjául három elv szolgál, melyektől az eltérés öngyilkosságot jelentene: A) az állam egyetemessége, B) az állam területének évszázadok óta fennálló épsége, C) a magyarság vezető szerepe, melyet magának évezred óta kivívott, mely az önálló állam megalakításához vezetett és mely során a magyar nyelvet diplomáciai nyelvként megőrizte. A magyar államnyelvnek a szerepét a következőkben foglalta össze: a) az országgyűlés nyelve magyar, az iratokat, törvényeket magyarul szerkesztik ; b) a közigazgatás az országon belül magyar, kifelé az illető ország nyelvén történik; c) a fő és alsóbb törvényszékeknél ; í/J a főiskolákban az oktatás nyelve;