Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A SZEMERE-KORMÁNY KÜLÜGYMINISZTERE

„Napról napra valószínűbbnek látszik, hogy a hír a Habsburg-ház és Oroszország között kötött, az intervencióra vonatkozó szerződésről nem mese és nem fenyegetőzés, de olyan tény, amely a közeljövőben effektuálódik." Miután a kormány a visszafoglalt Pestre tette át székhelyét, Batthyány június 25-én körlevelet intézett a külföldön működő magyar követekhez. Tájékoztatta őket az orosz betörésről, és kérte, sürgessék az angol, francia és török kormányokat, hogy ne tűrjék a beavatkozást. „Minden jog és minden igazság ellenére a cári seregek nemcsak hogy átlépték Magyarország határát, de haladnak előre csapatainkkal szemben. Tehát befejezett tény, hogy Ausztria nem bízva saját erejében, végső támaszát találta Oroszországban, felforgatva ezzel Európa békéjét" - írta. Szerinte, ha Európa többi hatalma a nemzetközi jogot, az Ausztriától elszenvedett sérelmeket, Ausztria életképtelen voltát, a humanitást, a polgáriasodást nem is venné figyelembe, vegyék ezek az államok fontolóra, hogy Magyarország leigázása után rájuk kerül a sor. Nemzetiségpolitikai felfogásának és tevékenységének fejlődése A nyugati hatalmak megnyerésére tett kísérletek kudarca csakhamar nyilvánvalóvá tette a hazai belső erők összefogásának szükségszerűségét, a nemzetiségekkel való megegyezést. Az önrendelkezés jogának biztosítása Batthyány Kázmér miniszterségének kezdetén azonban még nem szerepelt a kormány terveiben. A nemzetiségi politikusokkal való tárgyalás és annak eredménye értékeléséhez célszerű megismernünk Batthyány és természetesen a liberális reformkori ellenzék felfogását és annak fejlődését a nemzetiségi kérdésben. A nemzet és az állam egysége a liberális politikusok el-