Füzes Miklós: Az alsó- és középfokú nemzetiségi oktatás története Délkelet-Dunántúlon 1945-1985 (Pécs, 1990)

II. A nemzetiségi oktatás szervezési gyakorlata - 4. Az alkotmány 1972-es módosításától 1985-ig - 4/d. Az oktató tevékenység tartalmi fejlődése

Az anyagi ellátottságuk ma már talán kedvezőbb is a magyar iskolákénál. Tanulóik minden középiskolában fellelhetők. A délszláv gimnázium beindulása után a végzősöknek mintegy fele itt tanul tovább. Ma már több olyan nevelőjük van, aki ebben az általános iskolában kezdte tanulmányait. Jelenleg mintegy 200 általános iskolai tanuló, mintegy 100 középiskolás végzi itt tanulmányait 43 nevelő segítségével. A felfutás a „hetvenes évek" közepén következett be. Évente 20-25 végzőst bocsátanak ki. A gimnáziumban az első végzős osztály az 1986/87-es tanévben hagyta el az iskolát. A tanulócsoportok száma kedvező, 20-25 fő között ingadozik. Sokan egyetemre is eljutnak, 3-5 tanuló pedig Jugoszláviában folytatja tanulmányait. A délszláv gimnázium eredményeit lemérni még nehéz, a kezdeti gondokkal küszködik. Az azonban már most is megállapítható, hogy a nevelési feladatait kitűnően látja el. A gimnázium megszervezése a budapesti délszláv gimnáziumot nem gyöngítette. Az anyanyelvű középiskolai oktatásba pedig így sokkal több tanulót lehet bevonni. Létrehozásának szükségességét, a hatékonyabb nemzetiségi oktatásban betöltött fontos szerepét elvitatni eleve nem lehet. A középiskola tradícióinak kiépítése a további feladat. A nyelvoktató iskolákkal történt összehasonlításban magasan ez a kétnyelvű iskola a legeredményesebb. A nyelvoktató iskolákból kikerült tanulóknak a délszláv középiskola nagy nyelvi nehézséget jelent, a tananyaggal sokkal nehezebben birkóznak meg. Az általános iskola elvégzése után a nemzetiségi nyelvet általában olyan fokon ismerik, mint az orosz idegen nyelvet. Közülük is könnyebb helyzetben vannak a nemzetiségi nyelvet jól megőrzött településekről kikerült tanulók. A Hercegszántóról érkezettek például felkészültebbek a pécsieknél is. Az ottani kétnyelvű iskola ugyanis erősen támaszkodhat a hazulról hozott nyelvismeretre. Általános ítéletet alkotni azonban nehéz, mert falvanként, családonként, gyerekekként eltérő minőségű nyelvtudás és hozzáállás tapasztalható. A továbbfejlődésnek elsőrendű feltétele, hogy legyenek az ügynek elkötelezettjei, ne legyen a magyar és a nemzetiségi iskolák dokumentumai és tananyagai megjelenése, változása között időbeni eltérés.

136 A nemzetiségi gimnáziumok nyelv és irodalom tantárgyait az 1975/76-os tanévtől érvénybe lépett tanterv és tantervi útmutató alapján tanították, melyeket ugyancsak fokozatosan léptettek életbe. A fenti tanévben a gimnáziumok I. osztályaiban, majd tanévenként eggyel magasabb osztályban vezették be. Az Oktatási Miniszter 115/1974. (M. K. 19.) OM. számú utasítása a különböző rendszerben oktató horvát-szerb (szerb-horvát) iskolákban megszerzett nyelvi ismeretek bővítését, rögzítését tűzi feladatul olyan mértékben, hogy a tanulók kifejezőkészsége közelítse meg a művelt köznyelvi szintet, fejlessze bennük a helyes és a szép, a nyelvhelyesség követelményeit szem előtt tartó horvátszerb beszéd képességének az igényét. Biztos helyesíráskészséget, a beszéd- és írásművek megszerkesztésében való jártasságot várja el a tanulóktól.