Füzes Miklós: Az alsó- és középfokú nemzetiségi oktatás története Délkelet-Dunántúlon 1945-1985 (Pécs, 1990)

II. A nemzetiségi oktatás szervezési gyakorlata - 4. Az alkotmány 1972-es módosításától 1985-ig - 4/d. Az oktató tevékenység tartalmi fejlődése

hetetlenül tanulócsoport összevonáshoz vezet. A megoldást az jelentené, ha a környező horvát falvak tanulói is ide járnának. A csoportösszevonás elkerülésével együtt megoldódhatna a kétnyelvű oktatásuk is. A körzetesítés ebben az esetben a nemzetiségi jelleg megőrzését, a nemzetiségi oktatás kiterjesztését jelentené. Az anyanyelvi háttér Felsőszentmártonban a családban, az utcán, a munkahelyeken egyformán megtalálható.

135 A pécsi délszláv általános iskolába bekerült tanulók nagy része sem tud már nemzetiségi nyelven beszélni. Kivételt többnyire éppen a felsőszentmártoniak és a Bácskából érkezettek képeznek. Óvodai előkészítés ugyan történik, de arra alapozni alig lehet. Talán helyesebb lenne, ha ebbe a munkába is az általános iskolai nevelők kapnának szerepet, ők tudják, hogy az iskolába mire van szükség. Nem verseket, hanem szituációkat kellene ugyanis inkább tanulniuk. Az első évben a nyelv megtanítása, begyakorlása történik. A tanév végére a tananyag mellett megtanulják a nyelvet is. Zágrábból kapott tankönyv-családot használnak, ami a tanulást nagymértékben megkönnyíti. A 2. évtől kezdődően hazai kiadású tankönyvet használnak. Sokat közülük az iskola nevelői írtak. Az iskolában minden tanítónő (az alsó tagozaton) és gondozónő nemzetiségi, akik tanórákon kívül is a nemzetiségi nyelvet használják, egymás között és a tanulókkal való érintkezésben is. Az első osztályt elvégzettek így jobban beszélik a nemzetiségi nyelvet az oroszból érettségizetteknél. Velük el lehet beszélgetni mindenről, ami a korosztályuktól elvárható. A kulcskérdés a nemzetiségi nyelvhasználat általánossá tétele. A német kétnyelvű oktatás hiányosságát az iskola igazgatója éppen abban látja, hogy a délutáni foglalkozáson már nem a nemzetiségi nyelven érintkeznek a tanulókkal. A 2. osztálytól a 4. osztályig folyamatosan önállósodnak a tanulók, majd az 5. osztálytól belépnek a magyar nyelvű tantárgyak is, a matematika, a technika, biológia, fizika, kémia. A tantervet csaknem pontosan végre tudják hajtani, de rajzból pl. nevelő hiányában, az nem valósítható meg. A szülői házra ez az iskola sem tud kellően támaszkodni. A szülőknek sem igénye, sem érdeke nem fűződik hozzá, hogy gyermekeik nemzetiségi iskolába járjanak. A tanulók között sok a hátrányos szociális és egészségügyi helyzetű, számukra ez az iskola nyújt ebből is kivezető utat. Az iskola többnyire magára hagyatott. Eredményeit azonban az egységes pedagógus gárda biztosítani tudja. Szemmel láthatóan ide a tanulók és a pedagógusok is szívesen járnak. Valamennyi pedagógus első generációs értelmiségi, még közel állnak a nemzetiségi, a falusi élethez. Egymás között élénk a véleménycsere. Az eszközellátásban 1978-at követően jelentős javulás tapasztalható. Számítógépek, televíziók stb. állnak rendelkezésre, iskolát érintő ügyekben a hatóságok bevonják az iskola vezetőit, véleményüket meghallgatják, teljesítik.