Füzes Miklós: Az alsó- és középfokú nemzetiségi oktatás története Délkelet-Dunántúlon 1945-1985 (Pécs, 1990)

II. A nemzetiségi oktatás szervezési gyakorlata - 4. Az alkotmány 1972-es módosításától 1985-ig - 4/d. Az oktató tevékenység tartalmi fejlődése

lök is meggyőződhettek róla, hogy gyermekük általános tanulmányi eredménye nem romlott, anyanyelvtudása viszont jelentősen gazdagodott. Lemorzsolódás gyakorlatilag Bolyban nincs. A nyelvoktató és a kétnyelvű oktatási csoport lényegében stabil. A kedvező hátteret a szülők, a település és a helyi állami gazdaság biztosítja. A kétnyelvű oktatásban magyar anyanyelvű tanulók is részt vesznek, az idegennyelv-ismeretnek ugyanis itt becsülete van. A délszláv iskoláknál szerzett tapasztalatok valamivel kedvezőbbek, de nem megnyugtatók. A kétnyelvűségnek esélyei körükben is csak a nagyobb nemzetiségi tömbben létrehozott iskolákban van, így Lakócsán és Felsőszentmártonban. A tényleges megvalósítás azonban még ezekben az iskolákban is évekre elhúzódott. Az 1960-as években még meglévő erős anyanyelvi hátteret a társadalmi változások náluk is meggyengítették. A nemzetiségi oktatás ezt a gyengülési folyamatot kiegyenlíteni nem tudta, sőt a szakadék továbbra is növekvő maradt. Ez okozza, hogy az anyanyelvre történő építés helyett az anyanyelv megtanítása és megszerettetése náluk is oktatási és nevelési cél.

134 A fakultatív jelleg nem osztja meg a tanulókat annyira, mint a németeknél, de a csatlakozó órák léte, a tananyag és az eredménytelenség riasztó hatása náluk is jelentkezik. A kétnyelvűség bevezetése az 1978/79-es tanévben a felsőszentmártoni iskolában is gondot jelentett, annak ellenére, hogy nemzetiségi jelleget a Dráva menti horvát falvak közül a legjobban itt őrizték meg. Horvát jellege ma is erősebb, mint a magyar, annak ellenére, hogy az általános iskolában csak horváthszerb nyelvoktatás folyt 1951-től kezdődően. A kétnyelvűséget a környezetismeret és az ének tantárgyban vezették be. A mintát nem a pécsi horvát-szerb iskola, hanem jugoszláviai példa szolgáltatta. A pécsi példát ugyanis a szülők akaratára, a személyi és dologi feltételek hiányára tekintettel nem követhették. A horvátországi Dráva-szögben levő magyarlakta falvakban találtak hasonló adottságokat, ahol a horvát nyelv mellé a magyart vonták be az oktatásba. Az ottani iskolalátogatások alkalmával a batinai módszert tartották a legmegfelelőbbnek. Tekintettel arra, hogy horvátszerv nyelvszakos nevelővel rendelkezett az iskola, a kísérletet beindították. Az egyéb feltételek kezdetben hiányoztak, minden többletmunka a pedagógusra hárult. Ma már léteznek magyar és horvát nyelvű munkafüzetek, melyek segítségével a környezetismeret tantárgy legfontosabb kifejezéseit két nyelven tanítják. Az óra egyik fele tulajdonképpen magyar, a másik horvátszerb. A tanmenetet azonban még mindig a nevelők készítik el. A tanulók a tananyagot két nyelven minden további nélkül képesek elsajátítani. Az iskolai munkát elősegíti az óvodai előkészítés. A további munkát azonban itt is nehezíti a képesítéssel bíró nevelő hiánya, így gondot nem a kétnyelvűség további kiterjesztése, hanem a meglévő eredmények megtartása jelent. A továbblépést nehezíti a tanulólétszám erőteljes csökkenése, ami elkerülS3