Füzes Miklós: Az alsó- és középfokú nemzetiségi oktatás története Délkelet-Dunántúlon 1945-1985 (Pécs, 1990)

II. A nemzetiségi oktatás szervezési gyakorlata - 4. Az alkotmány 1972-es módosításától 1985-ig - 4/d. Az oktató tevékenység tartalmi fejlődése

Iskolai környezet, otthoni környezet, az emberi test, testnevelés, sport, a város, az ipari termelés, a falu, a mezőgazdasági termelés, a természet, hazánk és a nagyvilág (különösen az anyanemzet), társadalmi, kulturális és politikai élet. Javaslatot tesz az évi órakeret felosztására is. A szókincs gyarapítására az 1. osztályban az órakeret 90, a 2.-ban 70, a 3.-ban 55, a 4.-ben 60, az 5.-ben 45, a 6-8.-ban 40-40%-át fordítsák. A szókincs tárgyköreit beszélgetés és társalgás formájában is dolgozzák fel. E célra általában az órakeret egyharmadát javasolja fordítani, az alsóbb osztályokban lényegesen többet, a felsőkben lényegesen kevesebbet. Az 1. osztályban a tantervi anyagot csak beszélgetés formájában lehet feldolgozni. Bizonyítottként kezeli a koncepció „az audio-vizuális-strukturálisglobális" módszer kedvező voltát, és célszerűnek tartja a teljesen szóbeli oktatási szakasz lerövidítését, az olvasás és írás tanításának előbbre hozását. Az olvasás és írás a 2. osztályban már megkezdhető, a magyar betűket erre az időre (november) már megismerték, sőt át is ismételték. Az alsó tagozatokban a beszélgetést célszerűnek tartja fél órákra bontani, a felsőben pedig kombinált órák keretében tartani. A nyelvi anyagot az élőbeszéd tanításának megfelelően javasolja összeválogatni és a szókincs támaköreihez kapcsolódva újszerű módon feldolgozni. A beszéd „null-szintről" való kialakításának időszakában célravezető a mondatmodellek alapján történő feldolgozás, majd különböző témájú szókészletek alapján folytatódik a nyelvi jelenségek ismertetése, gyakoroltatása. A legalapvetőbb nyelvtani ismeretek tanítására a 3. osztályban 15 órát terveztek. Nyelvi példatípusokat a 4-8. osztályokban tanítanak, rendszeres nyelvtani ismereteket pedig a 6-8. osztályokban. A nyelvi példatípusok és a rendszeres nyelvtan oktatására az évi órakeret mintegy egyharmadát szánják, a 4. osztálytól kezdődően évi 33-33 órát. A nemzetiségi jelleget az egyes témaköröknek megfelelő népköltészet, műköltészet és az irodalmi értékű olvasmányok feldolgozásával biztosítják. A 7-8. osztályos tanulók kapnak betekintést a nemzetiségi népköltészet és irodalom alapjaiba közmondások, találós kérdések, mondák, köszöntők, népdalok, népmesék, könnyű nyelvezetű költemények és rövidebb prózai művek, illetve szemelvények útján. Minimális követelményként sajátítsanak el a tanulók az 1-4. osztályokban 4-4 költeményt, illetve 4-4 dalt. Az 5-8. osztályokban 4-4 két-három versszakos költeményt, illetve 5-5 dalt. Minimális órakeret a költemények és a dalok oktatására 10, ill. 12 óra. Külön problémaként kezelték a szerbhorváth, ill. horvátszerb nyelv tantervében a latin, ill. a cirill betűk ismertetésére fordítható óraszámot, valamint a cirill írás-tanítás megkezdését. Javasolták, hogy utóbbi csak a 4. osztály első felében történjen. A horvát-szerb iskolákban kezeljék kiegészítő anyagként.

120 A megfogalmazott irányelvek birtokában az OPI Nemzetiségi Tanszéke