Füzes Miklós: Az alsó- és középfokú nemzetiségi oktatás története Délkelet-Dunántúlon 1945-1985 (Pécs, 1990)
II. A nemzetiségi oktatás szervezési gyakorlata - 4. Az alkotmány 1972-es módosításától 1985-ig - 4/d. Az oktató tevékenység tartalmi fejlődése
terveket, a használatban lévő tankönyveket és a nyelvoktatási eljárások kísérleti eredményeit. Az elemzést széles körű vitára bocsátva erősödött meg az a vélemény, hogy a nyelvoktató általános iskolák új tantervét reális nyelvhasználati alapokra kell helyezni. A nyelvoktatást pedig, az eltérő nyelvtudásra tekintettel, differenciáltan kell megoldani. Ennek érdekében meghatároztak egy kötelező törzsanyagminimumot, ami a helyi nyelvi állapotoktól függően „túlteljesíthető". Az 1974-ben kialakított kerettanterv koncepció a gyakorlati éietre való nevelést a beszédközpontú tanterv kialakításával, ami a standard beszélt nyelvi készségek kialakításéihoz vezet, látja megvalósíthatónak. További követelmény vele szemben, hogy ösztönözze a tanulókat és alkalmassá is tegye őket a további önművelésre. A viták során felmerült az óvodai nyelvoktatásra való építés szükségszerűsége és a nyelvoktató iskoláknak a kétnyelvű iskolákhoz történő közelebb hozatala. A közvetlen feladatok meghatározásánál nem lehet a hagyományos elveket az 1. osztálytól kezdődően alkalmazni, ugyanakkor szükséges az idegen nyelvek oktatásában elért eredmények hasznosítása is. A legcélszerűbbnek tartja a feladatok differenciált meghatározását egy egységes tantervben megadni, nem mint ahogy eddig töi-tént, külön-külön tantervváltozatokban. Fokozott figyelmet javasol fordítani a tananyagnak a hazai nemzetiségi jelleg a biztosítására. A nemzetiségi vonatkozások jussanak kifejezésre az alkalmazott példákban és különböző szövegekben (népköltészet, népszokás, nemzetiségek múltja és jelene, együttélés, közös sors stb.). A nemzetiségi tanulók kapjanak betekintést anyanemzetük irodalmába, kultúrájába. Internacionalista kötelességüknek tekinti, hogy az anyanyelvüket beszélő országokról többet tudjanak a nemzetiségiek a magyar tanulóknál. A standard beszélt nyelv elsajátítására kialakított törzsanyagot „null-szintről kezdve" kell felépíteni. A minimális követelmény a hétköznapi élet témaköreiben való egyszerű kifejezéskészség. Ott viszont, ahol a lehetőségek nagyobbak, építeni kell a tanulók meglévő nyelvtudására, dialektusára, az otthonról hozott szókincsre. A szókincset és a kifejezések mennyiségét a 8 év alatt minimálisan 2000ben, illetőleg 3000-ben jelölte meg. Az egységes heti óraszámot a teljesen osztott iskolákban az 1-2. osztályokban 3-3 órában, a 3-8. osztályokban 4-4 órában határozta meg. A már említett maximaiizmus a szókincs tárgyköreiben jelentkezett elsősorban, az eddigi tantervek ugyanis lényegében a magyar tantervet követték, azt mechanikusan másolták. A természetes koncentráció, a magyar tanítási órákon elsajátított ismeretekre, fogalmakra való építést ugyanakkor szükségesnek tartja. A nemzetiségi nyelvek tantervének alapjául, a szókincs tárgyköreinek meghatározásakor, a magyar általános iskolák szakosított tantervű idegen nyelvi osztályainak tantervét ajánlja:
