Füzes Miklós: Az alsó- és középfokú nemzetiségi oktatás története Délkelet-Dunántúlon 1945-1985 (Pécs, 1990)

I. Bevezetés

lési feladatai azonosak az ugynolyan típusú magyar tannyelvű oktatási intézményekével. Egy dologban különböznek: fő feladatuk biztosítani az alkotmányban rögzített nemzetiségi jog, a nemzetiségi nyelv és kultúra ápolását. Nem tekinti az iskolákat tradícióápoló intézményeknek, de a szocialista internacionalizmusnak lerótt formális gesztusnak sem, hanem nagyon is életszerű, napjaink társadalmi igényeit kielégítő műhelyeknek. Nemcsak a nemzetiségiek, hanem a magyarság érdekének is tekinti a nemzetiségi kultúra ápolását, amely összekötő kapocsul is szolgái a szomszéd népekkel. Kővágó László a kétnyelvűség híve, azt a nemzetiségi lakosság létfeltételének tekinti.

4 A fenti gondolatokat adaptálta Fekete Bertalan minisztériumi szakfelügyelő 1973-ban. A nemzetiségieknek e jellegük feladásával történt integrálódása szerinte a teljesen nemzetiségi nyelven történő oktatást meghaladottá tette, amivel a kétnyelvű oktatás bevezetését indokolja. Struktúraváltást javasolt. A nemzetiségi iskola céljának a nemzetiségi nyelv megismertetését (és nem továbbfejlesztését) tekintette, amelynek eszközül történő használata szolgálna a saját nemzetiségi múlt megismertetésére. Nem tartotta kielégítőnek a kialakult középiskolai hálózatot sem, bírálta egyoldalúságukat.

5 Pedagógiai és történeti megközelítéssel dolgozott Vargha Károly tanszékvezető főiskolai tanár. Az új feladatok megvalósításában kulcsszerepet szán a nemzetiségi nevelőknek, akiknek képzése is reformot kíván.

6 Történeti vizsgálódást Béliét Béla folytatott. Áttekintette az 1777-ben kibocsátott Ratio Educationistól a napjainkig terjedő „harci zajt", ami a nemzetiségi oktatás körül tapasztalható. Az 1945 utáni fejlődést 1971-ig kíséri figyelemmel. Megállapítja, hogy nemzetiségi oktatásunk, ami két pilléren nyugszik: A kétnyelvű oktatáson, amely az 1923-as B-típusnak felel meg, valamint a nyelvoktató oktatáson, amely a C-típussal azonos, feladatát csak részben látta el. Maradéktalanul csak a magyar nyelv oktatását valósította meg. A nemzetiségi nyelvoktatás viszont nem probléma mentes. A gondokat ő is a Kővágó László által lefektetett alapon véli megoldhatónak. Hangsúlyozta az anyanyelvi háttér megteremtésének a szükségességét is.

7 A részletekbe menő kutatásra csak a „hetvenes évek" végétől vállalkoztak néhányan. Az 1945-1948 közötti délszláv iskolaügyet a délszláv szövetség irataira támaszkodva Mándity Marin dolgozta fel. Bemutatta az iskolatípus változásait, a szülők igényeit és a bekövetkezett eredményeket.

8 Jelen értekezés szerzője egymásra épült dolgozataiban a Délkelet-Dunántúlra vonatkozó kutatásainak eredményeit publikálta, melyek e munka alapjait is képezik.

9 Az elmúlt negyven év nemzetiségi oktatáspolitikájának és oktatás szervezési gyakorlatának történeti feltárásával szeretnénk szerény munkánkkal hozzájárulni. A dolgozat alapmotívuma a nemzetiségpolitikai elvek, a nemzetiségi oktatáspolitikai elvek, a jogi szabályozás és a gyakorlati végrehajtás egybevetése.