Bernics Ferenc: Közoktatás és tanügyigazgatás Baranya megyében 1945-1985 (Pécs, 1989)

B. Az iskolák államosítása

van, és ezt az eddigi gyakorlat bizonyítja. 1930-1944 között 237 iskolaállamosítási kérelem érkezett a VKM-be, közöttük 75 katolikus iskola volt. A felszabadulás után is sok iskola kérte államosítását. A kérelmezőket mégsem fenyegették kiátkozással. A megosztott tanügyigazgatás miatt a VKM utasításait nem hajtják végre. A falusi törpeiskolák 73,4%-ában az együttműködést a felekezeti ellenállás miatt nem lehetett megvalósítani, s ezért nem sikerült a szakosított, körzeti ált. iskolákat kiépíteni. Az rk. felekezeti tankönyvek egy részében a demokráciaellenesség szinte minden kritériuma megtalálható. A felekezeti tanítók anyagi helyzete nem kielégítő. A törvényjavaslat intenciójáról szólva kijelentette, hogy a tervezet 1. és 3. paragrafusa inplicite, az 5. paragrafus pedig explicite - a kivételezés statuálásával - biztosítja a felekezetek iskolaállítási jogát, HL ennek lehetőségét. Szólt még a miniszter arról, hogy a hitoktatás kötelező marad az állami iskolákban, s a hitoktatókat állami státusba veszik át, ami példa nélküli Európában. A felekezeti, ill. szerzetesi tanerőket állami státusba kívánja venni a VKM, de „az összes szerzetesi iskolák nevelői utasítást kaptak, hogy államosítások . . . esetén nem szabad tanítaniok". A felelősség tehát nem a kormányt terheli. Ennek ellenére a kormány a „kölcsönös engedékenység szellemében" hajlandó ma is tárgyalni. A magyar katolikus egyház vezetőinek elutasító álláspontja azonban teljesen megmerevedett. Végül megjegyezte Ortutay, hogy annak idején a természetjogot tipró „numerus clausus" miatt nem tiltakozott a püspöki kar, nem volt pásztorlevél, nem átkozták ki Haller közoktatási minisztert, mint ahogy most fenyegetik a kormány több tagját és parlamentjét. Ortutay Gyula felszólalása hatásos volt, érvelése és az általa közölt kevésbé ismert tények még az ellenzék egyes tagjait is meglepték. A vita a törvényjavaslatot előterjesztő Bognár Józsefnek a felvetett kérdésekre való rövid válaszadásával zárult, melyből csupán a következő kijelentést idézem: „Ez az országgyűlés a magyar nemzeti szuverenitás hordozója, és igenis jogosult, hogy a magyar belpolitikát érintő minden kérdésben . . . döntsön".